Resident Evil 4

A régi képernyő és a modern technológia furcsa házassága

Ha valaki még nem ismerné a Resident Evil 4-et, nos, érdemes tisztázni, hogy az eredeti 2005-ös megjelenésénél egy új korszakot hozott a sorozatba. Az előző részek fix kamerás nézetei helyett Shinji Mikami átültette a játékot egy új, harmadik személy nézetbe, ami azóta meghatározó lett a műfajban. Az újrakiadott változat ugyanazt a régi, napfényes, szinte már kopott atmoszférát hozza, amit a játék már megszokhattunk. Azonban a HD felbontás és a modern kontroller elhozza a játék bizonyos hibáit is.

A látvány most, hogy nagyobb képernyőkön és magas felbontásban pörög, talán még inkább megmutatja a régi textúrák határait. A régi, szürke barnás tónusok nem minden esetben ültetődnek át jól az új technológiába, így míg a grafika szép, akadnak pillanatok, amikor az ember az egykori CRT tévé hatásait kívánja vissza.

A kézi mód igazi erősség

A Resident Evil 4 alapvetően a konzolon és a kézi módban is egy jó élményt ad, de kétségtelenül kézi módban teljesít a legjobban a Switch-en. A 720p-s felbontású kis képernyőn minden egyes részlet jobban kiemelkedik, és talán itt érződik igazán, hogy a játék nemcsak a grafika, hanem a játékmenet szempontjából is jól illeszkedik a konzol korlátozottabb erejéhez. A 60 FPS-es framerate meglepően stabil, bár előfordulhat néhány szaggatás.

A klasszikus játékmenet: Tükröződő változások

Ami igazán érdekes, az a játék irányítása. A Switch változatot elnézve az irányítás és az akció egy kicsit megkopott. Az eredeti Resident Evil 4 a GameCube irányítóval egyedülálló érzést adott, de most, a dual stick irányítással, valahogy nem úgy működik, mint annak idején. Az irányítást iszonyatosan meg kell szokni. A Wii verzió gyorstávos irányítása – és bár sokan nem szerették – tényleg adta azt a pörgős, azonnali érzést, amit most itt hiányolunk.

A játékmenet maga nagyon jól hozza az atmoszférát, és a QTE-k (Quick Time Events) és az inventárium kezelése szép emlékeztető a régi idők játékmechanikáira. Azért nem mondanám, hogy minden változtatás jól sül el, de az igazi erősség a régi klasszikus élmény fenntartásában rejlik.

Új irányok helyett inkább egy kis melankólia

Az új verzióval nem igazán adtak hozzá új tartalmat. A grafika, az irányítás, és a játékmenet alapvetően ugyanaz, mint amit azóta több platformon is láthattunk. Az egyetlen új hozzáadás két új házastársi lehetőség, egy kávés tehén, és egy-két minőségi életjavító változtatás. Ha valaki a régi Wii verzióhoz képest szeretett volna valami frissítést, akkor csalódni fog. Az opcionális gyro-irányítás teljesen hiányzik, és igazából egy erősebb update lehetett volna az, amit vártunk.

De miért nem tűnik mindez olyan zavarónak? Mert a játékmenet – annak minden hibájával együtt – a mai napig működik. Az idegen, szinte már bizarr tank control-ok (amiket már mindenki megszokott) még mindig hatékonyan tartják fent a feszültséget, és amikor egy-egy célzott lövéssel eltalálod a támadókat, érezheted, hogy igen, még mindig ugyanaz a régi Resident Evil 4, amit anno megismertünk.

Összegzés: A régi örök klasszikus új ruhában

A Resident Evil 4 egy olyan játék, amit bár minden idők legjobb videojátékai közé sorolunk, a modern verziók néha visszahozzák a múltat, és nem minden esetben olyan fényesek, mint szeretnénk. A Switch verzió kétségtelenül a legkényelmesebb módja annak, hogy magaddal vidd a játékot, de érezhető, hogy a korábbi változatok mind egy-egy különleges élményt adtak, ami most elhalványult.

Pozitívumok

• A klasszikus játékmenet és a feszült atmoszféra megmaradt.
• Kézi módban különösen élvezetes.
• A QTE-k és az inventárium kezelése továbbra is jól működik.

Negatívumok

• Néhány régi mechanika és irányítás már nem állja meg a helyét a modern technológiában.
• A grafikai frissítés nem minden esetben hozza ki a játék legjobb formáját.
• A hiányzó gyro-irányítás zavaró lehet.