Real Boxing 2

Egy bokszjáték akkor bukik el igazán, amikor már az első menetben érzem, hogy nincs súlya annak, amit csinálok.

Ütések analóg karral, érzés nélkül

Papíron minden adott lenne: a jobb analóg karra pakolt ütésirányok egyértelműen a régi Fight Night-érát idézik, és én voltam az első, aki erre felkapta a fejét. Balra-jobbra horog, fel felütés, le testütés – ismerjük, szeretjük. A gond ott kezdődik, amikor mindez a gyakorlatban olyan, mintha gumikesztyűben próbálnék falat bontani.

Az ütések egyszerűen nem ülnek. Nincs visszajelzés, nincs az a mikro-pillanat, amikor érzed, hogy betaláltál. A jab külön gombra került, ami önmagában nem ördögtől való, de mivel a játék folyamatosan az analóg kar használatára kényszerít, simán megfeledkeztem róla. Ez bokszban nagyjából olyan, mintha elfelejtenél levegőt venni.

Mobilos gyökerek, konzolos korlátok

A Real Boxing 2 eredendően mobiljáték, és ezt sajnos nem tudja levetkőzni. A ringben nincs valódi mozgás, nem helyezkedek, nem zárok szöget, csak állok egy helyben, ütök, hárítok, kerülök. Egy ideig ez még elmegy, de hamar mechanikussá válik az egész.

Vannak speciális és fókuszütések, amelyek elvileg feldobják a harcot: sebzés után aktiválhatók, elkábítják az ellenfelet, majd jöhet a kombózápor. Csakhogy mivel az alapütéseknek sincs súlya, ezek sem adnak igazi katarzist. Inkább érzem őket kötelező animációnak, mint jól időzített jutalomnak.

Karrier, csillagokkal és pénzzel

A karrier mód a játék gerince: saját bunyóst készítek, majd végigverekedem magam kontinenseken át. Mindenhol kisebb csomópontok, sztori-meccsek, boss harcok, oktató jellegű összecsapások. A végén csillagokat kapok, ahogy azt mobilfronton megszoktuk.

Edzések vannak – ugrókötél, zsák – statnövelésre, meccsek előtt kártyákat aktiválhatok kisebb bónuszokért. Ezek viszont pénzbe kerülnek, és itt jön elő a játék legnagyobb baja: túl sok minden forog a valuták körül. Nem érzem azt, hogy jobb játékos lettem, inkább azt, hogy többet grindeltem.

Látvány: kézben oké, tévén fáj

Kézi módban a grafika elmegy. Nem szép, de nem is bántó. Dokkolva viszont kegyetlenül kijönnek az animációk darabosságai és a modellek furcsaságai. Ez az a pont, ahol tényleg eszembe jutott: ezt a játékot nem ide szánták.

Van pár jól sikerült speciális karakter – némelyik dizájn tényleg kreatív –, de ez inkább apró öröm, mint megváltás.

Zárás

A Real Boxing 2 számomra tipikusan az a játék, ami technikailag működik, de lélek nélkül. Egy bokszjátékban ez halálos bűn. Hiába az egyszerű rendszer, hiába a mobilos értelemben korrekt tartalom, ha az ütés pillanatában nem érzek semmit. Konzolon ez kevés.