Pokémon Mystery Dungeon: Rescue Team DX

Játékmenet – A grind sosem volt ennyire színes

A Pokémon Mystery Dungeon: Rescue Team DX egy klasszikus dungeon crawler, ahol te egy emberként indulsz, de hirtelen Pokémonná változol, és egy teljesen új világban találod magad, miközben különböző küldetéseket teljesítesz. Az alapkoncepció egyszerű: menj be egy dungeonbe, ments ki egy Pokémon-t, vagy szerezz meg egy tárgyat, majd menj a következő szintre. Ahogy haladsz, egyre bonyolultabb szintek jönnek, és bár a küldetések kezdetben szórakoztatóak, a dungeonsorozat egyre inkább monotonná válik.

A dungeonök nem véletlenszerűek, hanem a játékmenethez igazodóan generálódnak. Ez a fajta megoldás szépen beleillik a Pokémon világába, de érezni lehet, hogy a játékmenet az eredeti GBA játékokból származik, ami ma már egy kicsit elavult. A legnagyobb probléma, hogy bár az alap koncepció működik, a grind és a dungeon-ök végeláthatatlan számú szintjei hamar unalmassá válhatnak, és az egész élmény szürkévé válik.

A karakterek és a csapat – Túl sok Pokémon, túl kis tér

A csapatfelállás most egy új, bővített rendszert kapott. Ha korábban négy Pokémonra volt szükséged a dungeonsorozatokhoz, most már akár három saját csapattárs és öt másik Pokémon is lehet veled. Ez az ötlet izgalmasnak tűnik, hiszen több lehetőséget ad, de az igazság az, hogy ha egy ilyen túlságosan telepakolt csapattal kell végigrohangálnod egy szűk folyosókon, akkor az egész élmény szinte fizikailag szűkös és feleslegesen komplikált.

Miután megvan a csapatod, és megtöltötted őket az összes Pokémont, amivel csak találkozol, hamar észreveheted, hogy bár a potenciális csapatod elég nagyra nőtt, a dungeon még mindig ugyanakkora maradt. A rengeteg Pokémon a kis szobákban és folyosókon túl sok helyet foglal, ami annyira kellemetlenné teszi a harcokat, hogy szinte alig férsz el.

A játékmenet finomhangolása – Auto mode? Inkább automatizált idegőrlés

A játéknak van egy érdekes újítása is: az Auto mode, ami elvileg segít, ha egy kicsit megunnád a dungeon-öket. Azonban az, hogy a játék szinte teljesen eljátsza helyetted az egészet, kissé zavaró. Ahelyett, hogy végigvezetnél egy küldetést, egyszerűen csak beindítod az Auto módot, és a játék szépen magától bejárja a pályát. Az elv jó, de miért is játszanék, ha a játék elintézi nekem? Ez inkább azt mutatja, hogy a játékmenet bizonyos szempontból túlságosan is repetitív és talán egy kis frissítésre szorulna.

A történet és a világ – Képek, amik nem visznek előre

A játék történetét egy képeskönyv-szerű formában követhetjük végig, de hiába próbálkozik a játék egy kicsit emocionális mélységgel, nem igazán ragadott meg. A történet nyilván nem a Pokémon legfontosabb része, de érdemes lenne, ha legalább egy kicsit érdekesebben tálalnák a dolgokat. Az egyik legjobb újítás, hogy ahogy előrehaladsz, új történeti oldalak válnak elérhetővé, de alapvetően az egész történet inkább csak egy kis plusz réteg, mintsem igazi motiváció a játékhoz.