Please, Don't Touch Anything

Egy szoba, egy gomb, nulla magyarázat

A Please, Don’t Touch Anything nem vesztegeti az időmet bevezetésre. Bedob egy irodának kinéző szobába, nem mond semmit, és ott van előttem egy nagy piros gomb. A cím udvariasan figyelmeztet, de minden porcikám azt ordítja: na persze, hogy hozzá fogok nyúlni.

Ez a játék teljes egészében erre az emberi reflexre épít. Kapcsolók, kódok, kijelzők, furcsa jelek mindenfelé, és semmi kapaszkodó azon kívül, amit én magam rakok össze fejben. Nem puzzle-szobás menekülés, nem klasszikus logikai feladvány, inkább egy interaktív gondolatkísérlet, ahol minden döntésnek következménye van. Néha vicces, néha kifejezetten sötét.

A gondolkodás öröme – és a sötét humor

A játék igazi ereje abban rejlik, amikor elkezdem összekötni a szoba apró részleteit. Egy szám itt, egy villogó fény ott, egy furcsa felirat a falon. Semmi sincs túlbonyolítva, de semmi sincs egyértelműen a számba rágva sem. Amikor rájövök egy új kombinációra, az az igazi „aha” pillanat, amit a jó logikai játékok tudnak.

És igen, lehetne guide-ot nézni, végigpörgetni az összes befejezést, de azzal pont a lényege veszne el. Az igazi élmény akkor jön, amikor a saját kíváncsiságom vezet bajba. A játék nem fél sötét poénokat elsütni, és gyakran pont attól vicces, hogy mennyire nem számítok arra, mi történik egy-egy akció után.

Külön kedvencem az a megoldás, amikor konkrétan semmit sem csinálok. A játék ezt is kezeli, és ez sokat elmond arról, mennyire tudatosan van összerakva az egész.

Hangulat egyetlen szobában

Prezentáció szempontjából a játék meglepően erős. Egyetlen szobát látok végig, mégis tele van apró részletekkel. A félhomályos világítás, a gépek zaja, a gombok határozott kattogása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy legyen súlya annak, amit csinálok.

Tévére kötve érzi magát igazán jól, kézikonzolon néha hunyorognom kellett a kisebb szövegek miatt. Ez nem tragédia, de érződik, hogy nem handheld élményre lett optimalizálva.

És akkor vége

A Please, Don’t Touch Anything legnagyobb hibája egyben az erénye is: ez tényleg csak ennyi. Amint minden befejezést megtaláltam, nincs igazán okom visszatérni. Nincs variáció, nincs új réteg, nincs továbbgondolt rendszer. Ez egy egyszeri, koncentrált élmény.

De nem is akar több lenni. Olyan, mint egy jó novella: rövid, csattanós, és pontosan addig tart, ameddig kell. Nem marad túl sokáig, de nyomot hagy.

Zárás – ne nyúlj hozzá, de tényleg

Ez a játék azoknak szól, akik szeretnek gondolkodni, kísérletezni, és nem riadnak vissza attól, hogy néha rossz döntéseket hozzanak csak azért, hogy lássák, mi történik. Nem egy estét betöltő program, inkább egy feszes, ötletes logikai élmény, amit jó volt végigzongorázni.

Nem változtatja meg az életem, de örülök, hogy ott volt az eShopban, és hogy hozzáértem ahhoz a bizonyos piros gombhoz.