Piczle Cross: Story Of Seasons

Van az a puzzle, amit nem megoldani akarsz, hanem benne lenni – a Piczle Cross pontosan ezt az érzést hozza.

Ismerős rács, új köntösben

A Picross-jelenség régen kinőtte önmagát, ezen nincs mit szépíteni: rácsok, számok, satírozás, kizárásos alapon haladás. A Piczle Cross: Story of Seasons nem is akarja újra feltalálni ezt az egészet, inkább fogja, és óvatosan ráterít egy meleg takarót, amin az áll, hogy Story of Seasons. És meglepő módon ez elég.

A játékmenet az a jól ismert nonogram-logika: 5x5-től egészen 20x20-ig terjedő táblák, sor- és oszlopszámokkal, amelyek lassan, lépésről lépésre vezetnek el a megoldáshoz. Van benne valami meditációs, ahogy kizárok egy-egy mezőt, majd egyszer csak összeáll a kép. Nem a pixelrajz miatt, hanem az út miatt.

Flow, nem feszültség

A puzzle-k hossza szépen skálázódik: van, amit fél perc alatt lezavarok, másokon húsz percig ülök, ceruzát nem, de gondolatot annál többet forgatva. A segítségek opcionálisak, és ez fontos. Ha akarom, a játék finoman tol hátulról – automatikus hibajavítás, kiemelések –, ha nem, akkor leveszem a mankókat, és hagyom, hogy dolgozzon az agyam.

Ez az a fajta skála, amit ritkán érzékelek ennyire korrektül beállítva. Nem büntet, nem szégyenít meg, csak alkalmazkodik hozzám.

Sok puzzle, kevés extra

Tartalomból nincs hiány: több mint 350 feladvány vár rám, köztük az igazán nagy falatok, az úgynevezett kollázs puzzle-ök. Ezek kisebb táblákból építenek fel egy nagy egészet, és amikor az utolsó darab is a helyére kerül, az tényleg elégedett sóhajt vált ki belőlem. Itt érzem leginkább, hogy „na, ezért ültem itt ennyi ideig”.

Viszont hiányoznak azok az extra módok, amiket a Nintendo saját Picross-sorozata már régóta tud. Nincs színes, nincs mega, nincs csavar. Ami van, az stabil, de nem merész.

Apró döccenők a mezőn

Ami viszont idővel feltűnik, az a tempó. A kurzor lassabb, mint amit megszoktam, és nincs sebességállítás. Ez elsőre jelentéktelennek tűnik, de órák után már érzem, hogy minden átsuhanás a tábla egyik szélétől a másikig egy kicsit tovább tart, mint kéne. Érintőkijelző sincs, ami Switch-en különösen fájó, mert ez tipikusan az a műfaj, ahol kézzel tapiznék.

Akadnak kisebb technikai furcsaságok is, eltűnő jelölések, apró vizuális zavarok. Semmi komoly, inkább olyan „indie-s” kellemetlenségek, amik emlékeztetnek rá, hogy ez nem a Picross S steril világa.

Farm, ami nő veled

Ami viszont nagyon működik, az a tematika. Minden megoldott puzzle egy napot jelent, a háttérben pedig szépen épül a farm. Évszakok váltják egymást, az almanachban karakterekről olvasgatok, a zene pedig ismerős dallamokat csepegtet a Story of Seasons múltjából és jelenéből. Nem tolakodó, inkább háttérmelegség, mint amikor szól a rádió munka közben.

Ez az egész nem akar farm sim lenni, csak hangulatot ad – és ez bőven elég.

Zárás

A Piczle Cross: Story of Seasons nem a legélesebb nonogram a fészerben, de őszintén szólva nem is akar az lenni. Egy nagy csomag jól összerakott puzzle, szerethető köntösben, nyugodt tempóval. Ha el tudod engedni a Picross-sorozat technikai precizitását, itt egy olyan játék vár, ami pont azt adja, amit ígér.

Sem többet, sem kevesebbet. És néha ez a legjobb.