Overboard!

Gyilkosság, hazugságok, és újrakezdés

Veronica a játékmenet kezdetén egy viszonylag egyszerű döntést hoz: megölni a férjét, Malcolmot. A motivációs kérdés pedig hamar eldől, hiszen az emberi kapcsolatok bonyolultsága mellett, miért ne lehetne egy luxushajón ledobni egy férjet a tengerbe, igaz? Az alaphelyzet pofonegyszerű: Veronicanak el kell tüntetnie a nyomokat, hogy megússza a gyilkosságot, mindezt egy olyan hajón, ahol mindenki gyanút foghat. A csavar az, hogy Veronica nem csupán egyszer próbálja elkerülni a lebukást, hanem egy olyan időhurokba keveredik, ahol újra és újra végigélheti a bűncselekményt – és mindannyiszor újra próbálkozhat.

A történet igazán szórakoztató abban, hogy nem a nyomozásra koncentrál, hanem éppen az ellenkezőjére: Veronica próbálja elrejteni a bűnöket, másokat vádolni, és miközben azt hiszi, hogy ügyesebbé válik, egyre több hiba csúszik a rendszerbe. A sikerrecept itt az apró részletekben rejlik, nem szabad túlzottan nyilvánvalóvá tenni a manipulációt, és persze az is, hogy mindig újra kell próbálni, mert az első, második, sőt, akár harmadik próbálkozásra is elrontja.

Mi történik, ha mindent elrontasz?

Az Overboard! igazi erőssége a folyamatos kudarcból való tanulásban rejlik. Az első néhány próbálkozás, amit a játék elején végzel, tipikus komédiává válik, ahogy Veronica minden egyes próbálkozásával egyre több nyomot hagy maga után. A hibák egyre nagyobbá válnak, és a játék remekül dolgozik ezzel a kudarctémával: a szenvedés és a vicces, ügyetlen pillanatok adják a játék igazi varázsát. Ahogy Veronica folyamatosan elrontja, úgy lesz minden egyes alkalommal egy kicsit szórakoztatóbb, hiszen nemcsak hogy újra próbálkozhatsz, hanem új trükköket is tanulhatsz a karakterekről, ami előre visz.

A legnagyobb kihívást a folyamatos időnyomás jelenti. 8 óra áll rendelkezésedre, hogy mindent helyrehozz, és ha nem figyelsz oda, könnyen elveszítheted az időt, miközben sminkelgetsz vagy pletykálkodsz. A hajó egy dinamikus helyszín, ahol minden karakter mozog, és az események folyamatosan változnak, ami újabb és újabb feszültséget ad minden egyes próbálkozás során.

Az apró részletek, amik megdobják az élményt

Inkle, a fejlesztő csapat, már jól ismert arról, hogy milyen szépen és okosan szövi össze a történeteket, és az Overboard! sem kivétel. A játék egy szép és egyszerű művészeti stílust követ, amely remekül szolgál a játék narratív céljait. Az apró, mégis jelentőségteljes részletek, mint a hangzás, vagy a teljes mértékben játszható minijátékok, mint a pontoon, mind hozzájárulnak az élményhez. Egyébként a játék zenéje is figyelemre méltó, mivel Thomas Edison saját felvételeit használják, hogy a játéknak egy valóban 20. századi hangzást adjanak, amitől a játék még inkább egy nosztalgikus, krimiszerű atmoszférát áraszt.

Ami pedig igazán szórakoztató, az a "hintline", ami egyúttal a játék egyik legjobb, szórakoztató eleme: Isten válaszol, és ha nem jó döntést hozol, biztosan megmondja, hogy nem tetszik neki, amit csinálsz.

A gyenge láncszemek

Persze, mint minden okos rendszernél, itt is előfordulhatnak kisebb logikai bakik, ahogy a karakterek időnként olyan dolgokat mondanak, amiket nem tudhatnának. De mindezek ellenére a történet nem törik meg, és az egész szál szép, komplex és élvezetes marad, ahogy a titkos szándékok és a hazugságok körüljárják egymást.