One Step From Eden

Az Ismerős Harcrendszer, Ami Mégsem Működik

A játékmenet alapja a real-time grid combat, ahol mi irányítjuk a főhőst (kezdetben Saffron, de később több karakter is feloldható), aki egy 4x4-es rácson mozog, miközben az ellenfelek is ugyanúgy elhelyezkednek a saját négyzetükön. A varázslatok, amiket használsz, elég különbözőek: jég, tűz, villámok, kardcsapások és még sok más. A probléma ott kezdődik, hogy a játéknak több mint 200 spellje van, és bár ez szép szám, a varázslatok gyakran nagyon hasonlítanak egymásra, így ahogy egyre több varázslatot kapsz, úgy egyre nehezebb lesz eldönteni, hogy mikor, melyiket kellene használni. És hát igen, gyakran nem azt kapod, amire szükséged lenne a következő szakaszhoz.

A harc alapvetően szórakoztató, de a rendszer borzasztóan büntet. Különösen az első néhány órában, amikor egy-egy hibás döntés miatt teljesen elpusztítanak a gyorsan mozgó ellenfelek. A második főellenség után már elérted azt a szintet, ahol igazán elgondolkodsz, hogy miért is pörög még mindig a játék, miközben halomra ölik a karakteredet. A harcok következményei olyan gyorsan és brutálisan történnek, hogy még egy erős játékmenet sem segít, ha nem készültél fel rendesen.

A Nehézség, Ami Inkább Frusztráló

A játéknál az a legnagyobb gond, hogy nemcsak hogy nehéz, hanem büntetően igazságtalan is tud lenni. A roguelike játékok tipikusan megengedik, hogy néha szerencsével, vagy egy szuper felszereléssel szerencsét hozzál, de a One Step From Eden nem így működik. Bár a szupercsata rendszer izgalmas, és alapvetően jól van megtervezve, a különböző ellenségkombinációk és az, hogy a varázslatoknak nem mindig van megfelelő hatása, teljesen ki tudják billenteni az egyensúlyt. Ráadásul minden halál után kezdeti állapotra kerülsz vissza, így nemcsak a harcokkal kell megküzdened, hanem a folyamatos grindelés is elég unalmassá válhat.

Az unlockolható dolgok is borzasztóan lassan jönnek. Öt sikertelen futás után épphogy újabb varázslatokhoz juthatsz, és azokat is csak véletlenszerűen kapod meg, úgyhogy gyakran nem is tudod, mire érdemes költeni az idődet. Mindez egy óriási grindoló élménnyé válik, és bár a nehézség lehet szórakoztató, hosszútávon inkább idegőrlő lesz.

A Játék Esztétikai Oldala

Ami viszont lenyűgöző az az, hogy a játék még a mérhetetlen nehézség mellett is gyönyörűen néz ki. Az incidens művészet, a karakterek pixeles dizájnja és a pályák világának színei minden egyes halál után is kifejezetten szépek. Az animációk simák, és bár a sok halál és vereség a mi hibánk, nem a képernyő zűrzavara miatt, hanem tényleg azért, mert nem voltunk elég jók.

A zene pedig szintén illik a harcokhoz: szoros ritmusú, dinamikus, miközben az egyes zeneszámok a küzdelmek feszültségét is tökéletesen fokozzák. Az egész hangzásvilág a megfelelő pillanatokban pörög fel, és ugyanakkor biztosítja azt a szenvedő nyugalmasságot, amikor újra és újra próbálkozunk. Az UI is letisztult és könnyen kezelhető, a navigálás pedig nem okoz problémát.