Old Skies

Bevezetés

Az Old Skies tulajdonképpen egy szórakoztató, időutazós kaland, amiben különböző korokban játszunk, miközben egy hatalmas, titokzatos időutazós cég dolgozóját alakítjuk. Fia Quinnként utazunk a múltba, hogy helyrehozzuk azokat a dolgokat, amiket a gazdag idióták elrontanak a történelmünkben. Ha az időutazásról van szó, már rögtön tudjuk, hogy nem minden lesz olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

Játékmenet – Mi működik, és mi nem?

Elsőre kicsit olyan érzés volt, mintha egy oldschool LucasArts klasszikust forgattam volna, persze modern köntösben. Az alapfelállás ismerős: különböző korokba látogatunk, és minden alkalommal valamilyen zűrbe keveredünk, amit egy jó adag pici nyomozós munkával oldhatunk meg. Rém egyszerű, ugye? És itt kezdődnek a buktatók.

A játék mechanikája alapvetően simán végigkattintható, de itt van a bökkenő: a feladványok túlságosan lineárisak. Jó, nem minden feladvány unalmas, de egyszerűen nem hozza azt a kreatív kihívást, amire egy igazi point-and-click rajongó vágyik. Miért is? Mert leginkább annyi történik, hogy találunk egy tárgyat a földön, és elvisszük egy másik helyszínre. Egy-egy párbeszéd is segíthet, de igazából inkább egy kattintgatás-show, mintsem valódi logikai fejtörők.

Persze vannak azért érdekesebb részek is, és az utolsó fejezetekben már van egy-két olyan puzzle, ami tényleg próbára teszi az agytekervényeinket, de az első három fejezet olyan lapos, hogy már-már az az érzésem támadt, mintha egy kattintásos gépezet része lennék. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarták.

A karakterek és történet – Mivel próbálkoznak?

Szerencsére a karakterek szórakoztatóak, és a történet is néha elkap, még ha néhol vontatott is. Az egyik legemlékezetesebb szegmense a játékban a 2001. szeptember 10-i New York, amit nem tudtam nem észrevenni: a város egy napja, amely utoljára olyan, mint amilyen volt. A készítők ügyesen, tisztelettel kezelték a történelem ezen sötét szeletét, amitől a pillanat igazán életszerűvé vált. Nem úgy, mint az első három órában, ahol az a „újabb tájékozódás” érzés jön át, mint egy videojátékos városnézés, amit gyorsan el kell intézni.

A történet maga is próbál valami többet mondani, mint a tipikus időutazós sztorik: hogyan hat ránk a múlt, és hogyan változtatják meg az életünket az apró döntések. Néhány pillanatban valóban magával ragad, de aztán mindig eljön a döccenés, mikor újra ott vagyunk a „kattints a következő dologra” mókuskerékben.

A tempó és a haladás – Kicsit talán túlzottan is lassú

A legnagyobb probléma az Old Skies legelső fejezeteivel az, hogy nagyon lassú a tempó. Miután megismerjük a karaktereket és kicsit belépünk a történetbe, a következő három fejezet olyan érzést kelt, mint amikor egy régi DOS-játékot indítasz el, és azt kívánod, hogy bárki mozdulna már meg. Lehet, hogy épp egy elmélyült párbeszéd zajlik, de itt-ott csak kattintgatunk, hogy továbblépjünk, mintha egy elhúzódó étkezésről lenne szó. Az időutazás pöröghetne gyorsabban is, különösen, hogy alapvetően egy viszonylag egyszerű, időutazós kalandról van szó.

Újraélt pillanatok és az élmény összképe

Igen, mindezek ellenére van egy olyan varázsa, ami miatt nem hagyod abba. Mert amikor elérsz egy komolyabb pillanatot – legyen az egy történelmi esemény, egy szép dialógus vagy egy komolyabb dilemma – akkor érdemes végigjátszani. Mindez valóban jól van összerakva. A színészi munka kiemelkedő, a karakterek megnyerőek, a dialógusok pedig elég szépen építik a világot, hogy érezd: itt valami nagyobb dolog zajlik.

Külcsín és hangulat

Az Old Skies nemcsak szép, hanem hangulatos is. Az aláfestő zene Thomas Regin jóvoltából sokszor olyan, mintha a nyolcvanas évek sci-fi filmjeibe csöppentünk volna, miközben a háttérben ott van a történelem hatása. A helyszínek sokszínűsége remekül összetett, minden kor saját hangulatát megjelenítve, még ha a pörgős tempóra való vágyat egy kicsit háttérbe is szorítja.

Záró gondolatok

Ha egy szórakoztató, de nem túl bonyolult időutazós kalandra vágysz, az Old Skies egy jó választás lehet. A játék ugyan nem kínál megoldhatatlan logikai fejtörőket, és az eleje lassú, de amikor elkap a sztori, akkor könnyen rabul ejt. A történet és a karakterek azok, amik igazán feledhetetlenné teszik, és bár a játék néhol elveszti a lendületét, az utolsó fejezetek szépen lezárják a történetet.