Ninja Gaiden: Ragebound

A történet, ami nem csak a múltba tekint

A történet nem túl bonyolult, de annál izgalmasabb: a játék kezdetén Ryu Hayabusa apját irányítjuk, aki csúnyán elbukik egy csatában. Ryu, hogy megbosszulja apja halálát, elindul Amerikába, miközben Kenji Mozu, a fiatal hős otthon marad, hogy megvédje a falut a démoni inváziótól. Ez mind a régi 1988-as Ninja Gaiden eseményei mellett zajlik, és nemcsak hogy az eredeti címhez hűen hozza a hangulatot, de egy új karakter, Kenji is felbukkan, aki friss színt hoz a történetbe.

Gyönyörű látvány és akció – nem csak szórakozás, hanem művészet

Ninja Gaiden: Ragebound valószínűleg az egyik legszebb 2D-s játék, amit a Switch-en láthattunk. A helyszínek elképesztően változatosak, és egy percre sem hagynak unatkozni: a hegyekből eljutunk a városokba, metrókba, és még az ipari helyszínek sem maradnak ki. A grafika egyszerűen lenyűgöző, az animációk pedig zökkenőmentesek. Az ellenségek apró részletekig kidolgozottak, a démonok decapítálása, az elszakadó végtagok mind-mind hozzák azt az extrát, amitől ez nemcsak egy akciójáték, hanem egy vizuális élmény is.

A játékmenet: egyszerű, de mély

A játékmenet kifejezetten jól sikerült. A harcok gyorsak és pörögnek, de sosem válnak túl terjengőssé. Kenji mozdulatai, a Guillotine Slash és az általános harci mozdulatok nagyon jól vannak megtervezve, minden egyes akció érződik, és minden egyes sikeres mozdulat egy újabb szintet ad hozzá az élményhez. A játékmenet egyszerű, de a különböző varázslatok, mint a double-jump és a támadások közti ugrálás bonyolultabbá teszik a dolgokat. Ha ügyes vagy, akár úgy is csinálhatsz egy-egy harcot, hogy minél gyorsabban pörögj az egész pályán.

A legnagyobb erősség a sebesség és a folyamatosság. Ha valami, hát ez az, ami igazán adja a játék hangulatát – folyamatosan ugrálsz, vágod az ellenségeket, és nem hagyod, hogy bármi megállítson. Az egész egy folyékony mozgás, amit egyszerűen imádsz átélni. Egy-egy rossz mozdulat után viszont pofonokat kapsz – a játéknak valódi kihívása van, amit minden egyes sikeres ütközet után igazán értékelni tudsz.

Az új karakterek és az egyesített harcok

Miután a történet elér egy bizonyos pontot, Kenji helyét átvesszük, és egy új karakter, Kumori irányítása alá kerülünk. Kumori egy távolsági harcos, aki dobálózik, és egy új, izgalmas játékmenetet ad hozzá. Amit igazán zseniálissá tesz, az a két karakter kombinációja: Kenji és Kumori képességeit együtt használhatjuk, ami új dinamikát ad a harcokhoz. Az új Rage Meter, ami lehetővé teszi, hogy egyszerre romboljuk le az összes ellenséget a képernyőről, igazán szórakoztatóvá teszi a harcot.

A karakterek közötti váltás egyedi élményt biztosít, nemcsak hogy új taktikákra van szükség, hanem az együttműködésük is rengeteg lehetőséget ad. Képzeld el, hogy Kenji a közelharcokat végzi, míg Kumori a távolsági támadásokat végez – ez mindkét karakter különlegességét és szórakoztató faktorát kiemeli.

A teljesítmény – nem minden a szép grafika

Most jön a feketeleves: a teljesítmény Switch-en. A játék gyönyörű, a harcok pörögnek, de a Switch-en a 30 fps nem mindig tartható. Ha több ellenség jelenik meg a képernyőn, az bizony érezhetően belassítja a játékot, ami egy olyan gyors és precíz akciójáték esetében igencsak zavaró. Az ilyen típusú játéknál a folytonos mozgás és a gyors reakciók elengedhetetlenek, és a teljesítmény problémák sajnos rontják az élményt. Reméljük, hogy egy patch javítani fog ezen, mert jelenleg egy kicsit csalódás, hogy a Switch nem hozza azt, amit a PS5 simán megold.

Konklúzió

A Ninja Gaiden: Ragebound minden hibája ellenére egy fantasztikus játék. Az akció, a karakterek, a látvány, és az egész játékstílus olyan varázst ad, amit nem gyakran találunk meg 2D-s játékokban. A játékmenet az igazi erősség, és bár a Switch teljesítményproblémái miatt nem a legjobb platform, ha nem zavar, akkor egy igazán izgalmas és kihívásokkal teli élményre számíthatsz.