NBA 2K19

A történet: Vissza a pályára, de nem egyszerűen

A MyCareer mód története, amelynek a neve is sokat mond – "The Way Back", egy fiatal kosárlabdázó történetét meséli el, aki nem került be az NBA-draftba, és Shanghai-ban kezd el játszani, hogy aztán végül eljusson az NBA-ig. Bár nem egy Shakespeare-i drámáról beszélünk, a történet kellemes, jól felépített, és az egész játék legjobb része – az előző részhez képest hatalmas előrelépést jelent. Az egész kampány végig jól van tempózva, és valószínűleg 6-7 órán keresztül képes elvarázsolni, de igazán nagy fordulatokat ne várj.

A történetben egyébként a karakterek is figyelmet kaptak – a szinkronok, köztük Anthony Mackie és Michael Rapaport is hozzátesznek a dologhoz, ami már a történet felépítésénél is segít, hogy ne érezzük túl magunkat a kliséken. Igaz, a szociális központ (Neighborhood) eléréséhez előbb végig kell pörgetni a MyCareer történetét, de ha már ott tartasz, érdemes rászánni az időt.

Játékmenet: A kosárlabda szíve

A játékmenethez igazán hozzá kell szokni, főleg ha előzőleg nem játszottál a NBA 2K sorozattal. A NBA 2K19 az előző évekhez képest sikeresen finomhangolta a játékmenetet. Az irányítás nem bonyolult, de a nagy változás az animációkban és a játékmenet finom részleteiben rejlik. A dribbling, a step-back és a fade-away mozdulatok most sokkal élethűbbek, de egyúttal a hibázás esélye is sokkal nagyobb. Az egyszerű hárompontos dobás helyett most már nem csak a mozdulatot, hanem az időzítést is ügyesen kell kezelni, és valljuk be, ez nem mindig könnyű, főleg a kezdőknek.

Az egyik legnagyobb újítás a fegyverhasználat és a fegyverek közti váltogatás, mivel a kártyák és különböző kiegészítők gyorsan megváltoztatják a játékmenetet, attól függően, hogy éppen melyik pályán vagyunk. Az új, gyorsabb fejlődési rendszer pedig azt jelenti, hogy a VC-t gyorsabban gyűjtheted, de a mikrotranzakciók továbbra is ott vannak, és bár gyorsabban jutsz hozzá a játékon belüli pénzhez, nem mindenki lesz boldog a rendszerrel.

A grafika és a teljesítmény: A Switch már valóban képes?

A grafika rendben van – a játék szép, sima, és bár a PS4-hez vagy Xbox One-hoz képest van némi vizuális csökkentés, nem lehet nem észrevenni, hogy a Switch is képes hozni az NBA 2K-s szintet. A játék jól fut mind kézi módban, mind dokkolt módban, és bár a lassulások nem ritkák, az alapvető játékmenet fluiditása nem sérül. A Switch ereje tehát látszik, és most már nem mondhatjuk, hogy nem képes kosárlabda szimulátort futtatni.

Az animációk viszont rendkívül élethűek, és bár nem annyira pörgősek, mint a NBA Live-ban, a játék autentikus megjelenése kiemelkedő, és érdemes odafigyelni a kis részletekre, például a játékosok mozgására, ami igazi élménnyé varázsolja a kosárlabdát.

A MyGM és MyLeague: A sorozat régi harcosai

A MyGM és MyLeague módok igazi mélységet adnak a játékélményhez, és bár ezek nem annyira kiemelkedőek, mint a MyCareer, még mindig elég szórakoztatóak ahhoz, hogy egy-egy későbbi, online mérkőzés közötti szünetben szívesen pörögjünk rajtuk. Azonban, ha őszinték akarunk lenni, MyTeam nem hozott igazi változást az előző évhez képest. Az új kártyák és mikrotranzakciók egyértelműen dominálják a játékmenetet, és bár lehet szórakozni vele, valahogy mégsem adja meg azt a mélységet, amit a többi mód.