Maneater

Ami működik

A történeti keret az egyik legerősebb pont. A reality show-ként tálalt narráció, amely végigkíséri a játék eseményeit, remek húzás, és Chris Parnell narrátori munkája (Rick and Morty, SNL) folyamatosan feldobja az élményt. Tele van önironikus megjegyzésekkel, filmes utalásokkal és olyan kommentárokkal, amelyek gyakran érdekesebbek, mint maga a játékmenet.

A fejlődési rendszer is rendben van: ahogy eszel, ölsz és pusztítasz, a cápád új képességeket kap – elektromos fogak, páncélozott bőr, fejlettebb szonár, árnyékfarkak –, és fokozatosan válik a tengerek rémévé. A sima úszás, a halak vadászata és a strandolók alulról történő meglepetésszerű elragadása kifejezetten szórakoztató, sőt néha meglepően meditatív.

Ami nem

A legnagyobb gond a harcrendszer. Nincs rendes lock-on, a kamera gyakran küzd ellened, a kitérések nehezen időzíthetők, és a harcok gyorsan értelmetlen gombnyomkodássá silányulnak. A taktika jellemzően ennyi: harapj párat, menekülj el, egyél halat, regenerálódj, majd ismételd. Az állítólagos „nagy” boss-harcok is ugyanígy zajlanak, ráadásul sokszor észre sem veszed, mikor győztél le egy-egy neves vadászt.

A küldetések sajnos az open world műfaj legrosszabb kliséit vonultatják fel: egyél meg X darab halat, ölj meg Y embert, gyűjts be Z gyűjtögetnivalót – újra és újra, minimális változatossággal. Az „apex predator” összecsapások és a vadászcsaták sem tudnak igazán megújulni.

Különösen rossz döntés, hogy a játék gyakran kényszerít szárazföldre. Egy cápa esetlen vergődése a homokon eleinte vicces, de hamar idegesítővé válik, és csak még jobban rávilágít a harcrendszer gyengeségeire.

Technikai oldal (Switch)

Pozitív meglepetés, hogy a Switch-port kifejezetten stabil. A grafika természetesen visszafogottabb, mint erősebb hardveren, de mind hordozható, mind dokkolt módban jól fut, komoly bugok nélkül. Egyetlen komikus glitchen kívül (egy furcsán viselkedő makócápa) nem találkoztunk problémával.

Összegzés

A Maneater kiváló alapötletre épül: cápa-bosszú, nyílt világ, véres humor és remek narráció. A megvalósítás azonban nem nő fel ehhez az ambícióhoz. A darabos harc, az ötlettelen küldetések és a túl sok felesleges elfoglaltság végül kioltják azt az őrült energiát, amit ez a játék képviselhetne.

Egy kis finomhangolással, változatosabb küldetésekkel és jobb harcrendszerrel igazi klasszikus lehetett volna. Így viszont egy közepes akció-RPG, ami inkább áll közel egy trash cápa-filmhez, mint egy modern nyílt világú élményhez.

Pozitívumok

• Zseniális alapkoncepció és hangulat
• Chris Parnell kiváló narrációja
• Szórakoztató fejlődési rendszer
• Meglepően jó Switch-port

Negatívumok

• Darabos, frusztráló harc
• Rendkívül repetitív küldetések
• Szárazföldi harc kifejezetten rossz
• Az open world dizájn elavult

Értékelés: 6 / 10