Mainframes

Floppy, a hős, akit nem kértünk, de kaptunk

A főszereplő Floppy, egy aranyosan antropomorfizált floppy lemez. Igen, az a fajta, amit a fiatalabb játékosok már csak a „mentés ikonról” ismernek. A történet szinte csak jelzésértékű: különböző „biomokon” haladunk át, egyre bonyolultabb kihívásokkal, miközben furcsa, FEZ-et idéző karakterekkel találkozunk.

Őszintén? A világépítés itt inkább csak vázlat. Van benne báj, van hangulat, de érezhetően nem a sztori miatt vagyunk itt. És ez rendben van, mert a Mainframes pontosan tudja, hol erős.

Az ablak, mint platform

A játék lényege zseniálisan egyszerű: a PC-ablakok maguk a pályák. Van, ami statikus, van, ami mozog, és van, amit te magad manipulálsz – mintha egyszerre lennél platformhős és a számítógép felhasználója.

• Egy helyben futsz → az ablak megnyúlik felfelé
• Jobb analóggal „megfogod” az ablakot → áthúzod máshová
• Egy jól időzített mozdulat → új útvonal, rejtett kulcs, megoldott puzzle

Ez az egész kontextusérzékeny, és meglepően változatos. Ritkán éreztem azt, hogy ugyanazt a trükköt ismételgetném, a játék folyamatosan dob be új csavarokat. Rövidek a feladványok, nincs üresjárat, a flow többnyire nagyon rendben van.

Ahol megbicsaklik a tempó

A legnagyobb problémám a nehézség hektikussága volt. Nem az a baj, hogy nehéz – a Super Meat Boy vagy a Celeste is az, csak ott pontosan tudod, mire számítsz. A Mainframes viszont néha teljesen váratlanul csap oda.

Egy laza, gondolkodós szakasz után hirtelen egy precíziós pokol következik, majd visszazökkenünk a nyugodtabb ritmusba. Ez kizökkent, és párszor éreztem azt, hogy a játék saját magával harcol, nem velem. Szerencsére ez nem állandó, inkább csak időszakos frusztráció.

Hangulat, ami megtart

A pixel-art vizuál stílus kellemes, letisztult, sosem túlzsúfolt. De ami igazán működik, az a zene. A soundtrack laza, lebegős, pont annyira háttérben maradó, hogy közben mégis adjon egy saját ritmust az egésznek. Ideális puzzle-platformer alá.

Egy dolgot viszont sajnáltam: lehetett volna több konkrét utalás valódi szoftverekre, ikonokra, ismerős PC-s toposzokra. A koncepció megengedné, de a játék inkább biztonsági játékot játszik ezen a téren.

Zárás

A Mainframes nem akar nagyot mondani – inkább okos, kedves és ötletes. Rövid, de nem felszínes, friss, de nem forradalmi. Az a fajta játék, amit egy-két délután alatt végigviszel, és utána jó érzéssel teszel el a polcra.

Ha szereted a precíziós platformereket, de vágysz egy új szemszögre, itt jó helyen jársz. Csak készülj fel rá, hogy néha a játék hirtelen rád szól: „most figyelj igazán”.