Kirby And The Forgotten Land

Az új, mégis ismerős világ

A Kirby and the Forgotten Land nem próbálja túlzottan megújítani a receptet, hanem egy friss 3D-s köntösbe öltözteti azt, amit már szeretünk. A játék nem egy hatalmas nyílt világot kínál, mint a Super Mario Odyssey, hanem inkább apróbb, szorosabb pályákat, ahol viszonylag szabadon mozoghatunk. A világok részletesek, a látvány gyönyörű, de nem pörög le annyi figyelemelterelő dolog, hogy bármit elnyomjanak. Kicsit olyan, mint egy izgalmas kirakós, amihez elég egy kis idő, és máris beleszeretsz.

A pályák maguk nem túl bonyolultak, de a küldetések jól vannak elosztva, így nem érezni túlzottan repetitívnek a feladatokat. Minden szinten vannak mellékes kihívások, mint a Waddle Dee-k megmentése, amik nemcsak szórakoztatóak, de segítenek előrejutni is. Külön plusz, hogy minden pályán egy-egy újabb meglepetés, vagy apró új mechanika vár ránk, hogy ne érezzük egyhangúnak a dolgokat.

A Mouthful Mode: nevetés és kreativitás

A játéknak van egy igazi húzóeleme, amit már a trailerben is láthattunk: a Mouthful Mode. Egyes objektumokat nemcsak megenni tudunk, hanem egész testünket formálhatjuk az adott dologhoz, így új képességeket szerezve. Van, hogy egy autóval száguldozunk, máskor egy vízautomatával rohangálunk, de mindegyik forma legalább annyira szórakoztató, mint amennyire abszurd. Elég jól van kitalálva, hogy miként kell ezeket a formákat kihasználni, és bár a mechanika alapja egyszerű, azért jól le van bolondítva a pályák tervezésével.

És persze, mint minden Kirby-játékban, a harcok is egyszerűek, mégis kielégítőek. Nincs túl bonyolult támadási rendszer, de a képességek felfedezése és kombinálása szórakoztató. A különböző másolat-képességek (pl. tűz, kard, víz) és azok fejlesztései mind új dimenzióval gazdagítják a játékmenetet, amitől nemcsak a harcok, hanem az egész játék egy folytonos felfedezési élménnyé válik.

A Waddle Dee-ktől a nagy kalandig

A játék egyik erőssége, hogy a pályák nemcsak a felfedezésről szólnak, hanem igazi mini-küldetésekkel is, amik az igazi kihívást jelenthetik. A Waddle Dee-k megmentése nemcsak egy egyszerű gyűjtögetés, hanem része a nagyobb célok elérésének. Minden szinthez kapcsolódik egy halom mini-küldetés, amit ha teljesítesz, újabb Waddle Dee-ket kapsz, így nemcsak a játékidő növekszik, hanem igazi kihívásokat is biztosít.

A mellékküldetések különböző minijátékokat is magukban foglalnak, mint például egy golyóval végzett célba dobás, vagy egy jégen való korcsolyázás, ami tényleg megdobja az élményt. Ha valaki igazi kihívásra vágyik, akkor ezek a mellékküldetések igazi élményt adnak, és nem lesz unalmas, hogy újra és újra próbáljuk megverni az időt.

Kicsit több is lehetett volna

Miközben mindent elmondhatunk, hogy a Kirby and the Forgotten Land igazi szórakozást ad, azért van egy-két dolog, amiben nem teljesít tökéletesen. A fő boss harcok bár szórakoztatóak, sokszor érezzük, hogy túl könnyűek, és a minbossok ismétlése kicsit már unalmassá válhat. Ezen kívül néha a pályák is hasonló mechanikákat pörgetnek újra, de ez igazából nem veszi el a szórakozást.

A legnagyobb problémám az volt, hogy a játéknak nincs annyi mélysége, mint amit egy nagyobb nyílt világú játéknál elvárnánk. Bár minden egyes pálya jól van megtervezve, a küldetések alapvetően nem kínálnak túlzottan mély történetet vagy nagy csavarokat. De hát ez van, a Kirby játékok sosem a drámai történetvezetésről szólnak.

Összegzés

A Kirby and the Forgotten Land egy tökéletes választás azoknak, akik egy könnyed, szórakoztató, családbarát platformert keresnek. A játékmenet szórakoztató, a Mouthful Mode ötlete egyszerűen zseniális, és a világok gazdagok, tele felfedezésre váró titkokkal. Bár a mélység nem annyira erős, mint más platformerek esetében, a könnyed, laza élmény mégis teljesen kielégítő. Ha egy izgalmas, de nem túlságosan komplex játékot keresel, amit a családoddal is élvezhetsz, akkor ne hagyd ki.

Pozitívumok

• Kreatív, szórakoztató Mouthful Mode
• Szép és szórakoztató világok
• Kiváló kooperatív játékélmény

Negatívumok

• Ismétlődő minbossok és mechanikák
• Túl könnyű fő harcok
• Nincs igazán mély történet