Hotshot Racing

A Hotshot Racing mögött a Lucky Mountain Games és a Sumo Digital áll, és már az első körök után világos lett számomra: ezek nem csak beálltak a rajtrácsra, hanem komolyan gondolták. Ez nem egy nosztalgiát meglovagló félmegoldás, hanem egy tudatos, jól összerakott arcade racer azoknak, akik valaha úgy nőttek fel, hogy a Daytona USA vagy a Ridge Racer indítóhangja égett bele az agyukba.

Látvány – kevés poligon, sok karakter

Nem kertelnek: a Hotshot Racing szinte pimaszul low-poly. Annyira, hogy tényleg azon kaptam magam, hogy „ezt a kanyart háromszögekből rakták ki, nem viccelek”. Ami anno kompromisszum volt, ma stílus. A fotórealisztikus versenyjátékok korában ez a minimalista, színes, letisztult vizualitás friss és karakteres.

És ami még fontosabb: működik mozgásban. A játék az esetek túlnyomó többségében 60 fps-sel fut, méghozzá stabilan. Handheld módban van egy-két kivétel – a Cops & Robbers módban például simán beesik 30 környékére –, de a fő attrakciót jelentő Grand Prix alatt vajpuha az élmény. Régen ez volt az arcade egyik alaptétele: a sebesség érzete nem a grafikai részleteken, hanem a frame rate-en múlik. Itt ezt értik.

Grand Prix – a klasszikus kenyér és vaj

A játék gerincét a Grand Prix mód adja. Semmi meglepetés:

• 16 pálya
• 4 kupa
• Normal / Hard / Expert nehézség

Ez összesen 12 bajnokságot jelent, pontozással, összesítéssel, ahogy azt illik.

Nem újítja meg a műfajt, de nem is akarja. Ez az a fajta versenyzés, ahol az első kör után már otthon érzed magad. És ez így van jól.

Vezetés – Ridge Racer vérvonal

A lényeg természetesen a vezetés, és itt válik a Hotshot Racing igazán erőssé. A kormányzás feszes, az autók jól reagálnak, és a drift… ó, a drift. Fékezés közben befordulsz, az autó oldalra csúszik, a boost csík töltődik – ez tiszta Ridge Racer-DNS.

A driftelésből nyert boost az egész játék ritmusát meghatározza. Nem arról szól, hogy hibátlanul mész, hanem hogy tudatosan vállalsz kockázatot a sebességért. Ha ezt érzed, a Hotshot Racing elkezd igazán élni.

Van viszont egy érzés, ami időről időre felüti a fejét: a rubber-banding gyanúja. Nehéz bizonyítani, de gyanúsan nehéz leszakítani az ellenfeleket. Hiába láncolsz össze több boostot, hamar ott lihegnek a nyakadon. Ez nem feltétlen baj – a Mario Kart is ebből él –, de az Expert kupák alatt azért megemeli a pulzust.

Karakterek és autók – több személyiség, mint várnád

Nem csak autót választasz, hanem karaktert. Nyolcan vannak, mindegyik négy különböző statú kocsival. Versenyeken pénzt nyersz, amit a Raceshopban költhetsz el: festés, lökhárító, kipufogó, spoiler, sőt még a műszerfalra rakható bobblehead is játszik.

Apróság, de szerethető. Ráadásul minden karakternek saját befejezése van, ami ösztönöz arra, hogy ne ragadj le egyetlen pilótánál.

Ami kevésbé sikerült: a verseny közbeni hangminták. Nem bántóak, de gyorsan ismétlődnek, és pár esetben elég karikatúraszagúak. Nem rombolja le az élményt, de hamar lenémítottam.

Egyéb módok – pipa, de nem főfogás

Van:

• Single Race (Drive or Explode, Cops & Robbers)
• Time Trial
• Lokális split-screen és wireless multiplayer (max. 4 fő)
• Online multiplayer (elméletben 8 fő)

Az online rész viszont már induláskor is problémás volt: minimum négy játékos kell egy futamhoz, mi pedig egyszer sem találtunk meccset. Őszintén: ezt a játékot lokális élményként érdemes kezelni, és akkor nem ér csalódás.

Zárás

A Hotshot Racing pontosan tudja, mi akar lenni. Nem akar többnek látszani, nem próbál modern live service trükkökkel villogni. Ehelyett fog egy letűnt korszakot, leporolja, és olyan vezetési élményt rak alá, ami önmagában is megállja a helyét.

Lehet, hogy a rubber-banding néha bosszant, lehet, hogy az online halva született ötlet, de amikor egy kanyarsorozatot tökéletes driftlánccal abszolválok, minden a helyére kerül. Ez egy olyan játék, ami érti az arcade versenyzés lényegét.