Hollow

Egy belső nézetes túlélőhorrorról van szó, egy látszólag elhagyatott űrbányász hajón. Természetesen nem elhagyatott, és nem nagy spoiler elmondani, hogy hamar groteszk, testhorrorra szakosodott lényekkel találkozom. Papíron ez akár működhetne is. A gyakorlat viszont könyörtelen.

Látvány, ami ellened dolgozik

Az első és legnagyobb probléma: a Hollow egyszerűen csúnya. Nem stílusosan lepusztult, nem tudatosan nyomasztó – hanem zavaros, alacsony felbontású, rángatózó. Olyan mértékben, hogy konkrétan nehéz megállapítani, merre kell menni, mi interaktív, és mi csak háttérelem.

Egy ideig próbáltam mentegetni: talán ez valami szűrő, ami az űrruha klausztrofóbiáját hivatott érzékeltetni. Lehet, hogy részben az is. De a végeredmény az, hogy a vizuális mocsok és a motor döcögése együtt játszhatatlanná teszik az élményt. Nálam konkrétan fejfájást és enyhe hányingert okozott, ami nem az a fajta horrorhatás, amit keresek.

A Shakhter-One nevű hajó ráadásul végletekig fantáziátlan: egyforma folyosók, egyforma terek, semmi vizuális kapaszkodó. Van egy automatikusan forgó térkép-overlay, ami elsőre menő ötletnek tűnik, de a gyakorlatban nagyjából annyira hasznos, mint egy sötétben világító hamutartó.

Mozgás: mintha ólomban gázolnék

Ha a látvány nem lenne elég, a mozgás rátesz még egy lapáttal. A karakter olyan lassan mozog és fordul, mintha nyugtatókon élne. Megint csak próbáltam jóhiszemű lenni: talán a főhős zavart állapotát akarták ezzel érzékeltetni. De nem. Ez egyszerűen rossz irányítás.

Van elvileg három sebességfokozat. A leggyorsabb is csak egy kényelmes sétára elég. A célzás ugyanilyen lomha, teljesen hiányzik belőle az a visszajelzés és „tapintás”, amit még egy közepes konzolos FPS is tud. Itt minden mozdulat késleltetettnek érződik.

Harc: szenvedés, nem feszültség

A harc a spagettivékony végtagú ellenfelekkel leginkább egy türelemjáték. Soha nem tudom biztosan, hány lövés kell egy lényhez, miközben a lőszer brutálisan limitált. Amikor kifogyok, marad egy gyenge rúgás – ami talán a legnyomasztóbb helyzet, amibe egy játék be tud kényszeríteni.

Lőszert találni pedig a már említett vizuális ködben külön „élmény”. Nem a feszültség dolgozik bennem, hanem a frusztráció.

Történet? Inkább csak szöveg

Mindezt talán ellensúlyozhatná egy jó történet. De nem teszi. A feliratok és szövegek tele vannak elütésekkel, furcsa szóhasználattal, ami azonnal elárulja, hogy nem anyanyelvi angolról van szó. Ez önmagában nem bűn – de amikor amerikai angol szinkronszínészeket már fizettek, akkor érthetetlen, miért nem futotta egy rendes fordításra vagy lektorálásra.

A játék ráadásul furcsa megszállottságot mutat a meztelen női test iránt, amitől az egész „Mature” besorolás inkább kínos, mint provokatív. Ez nem érettség, hanem ízléstelenség.

Zárás

A Hollow végigjátszása inkább megpróbáltatás, mint élmény. Nem az a fajta horror, amitől a kanapén feszülök, hanem amitől a technikai hiányosságokkal birkózom. A Switch-en ennél sokkal, sokkal jobb alternatívák léteznek – elég csak a Resident Evil Revelations párosra gondolni.

Lehet, hogy PC-n ez a játék jobban működik. Lehet, hogy nem eleve rossz, csak rosszul lett átültetve. De Switch-en ez egy darabos, lassú, technikailag kérdéses élmény, amit jó szívvel nem tudok ajánlani senkinek.