Heroland

És valahol már itt el is dől, hogy ez a játék vagy azonnal megfog, vagy pár óra után elveszít.

Üdv a vidámparkban

Heroland egy legendás üdülőhely, ahová mindenféle ember eljön, hogy kiélje a belső hősét. Te viszont nem közéjük tartozol, hanem túravezető vagy. A feladatod az, hogy zöldfülű kalandorokat kísérj végig a kazamatákon, miközben stratégiai döntéseket hozol:

• ki legyen a csapatban
• milyen felszerelést kapjanak
• mikor támadjanak, mikor védekezzenek

Mindez nagyrészt menükön keresztül történik, és ami igazán furcsa: a döntések nagy részét a játék már előre meghozta helyetted. Ajánlott loadoutok, evidens csapatösszeállítások, kevés valódi mozgástér. Ez gyorssá és átláthatóvá teszi az élményt, de egyben elveszi az experimentálás örömét is.

Kazamaták, de szigorúan időbeosztással

A dungeonök kis falatokra vannak bontva. Egy-egy szakasz váltogatja az eseményeket – ahol a karakterek beszélgetnek – és a harcokat, majd jön a boss és a kincs. Klasszikus felépítés, csak épp nincs valódi felfedezés. Nem bolyongsz, nem térsz le, nem nézel be egy sötét sarokba. Haladsz előre, pont úgy, ahogy a programfüzet mondja.

A harcrendszer ötlete viszont érdekes. Te, mint túravezető, nem harcolsz aktívan. A csapat magától küzd, te pedig közbeavatkozol: itemet dobsz be, támadást rendelsz el, segítesz, amikor kell. Ez egy kellemes csavar a körökre osztott formulán, de sajnos gyorsan kifullad. Pár óra után már nem érzem frissnek, inkább csak automatizáltnak.

Stílus mindenek felett

Ha van valami, amiben a Heroland tényleg kiemelkedik, az a prezentáció. A grafika elsőre furcsa, szinte taszító is lehet, de idővel kiderül, hogy szándékosan ilyen. A karakterek és környezetek tele vannak egyéniséggel, minden mozdulat és arckifejezés él.

De az igazi fegyver a szöveg. Ez a játék elképesztően vicces. Intelligens, önreflexív humor, remek párbeszédek, és egy szereplőgárda, akik közül tényleg nehéz kiválasztani a kedvencet. Ritka az olyan RPG, ahol konkrétan várom a következő dialógust.

Csakhogy a humor önmagában nem mindig elég. Amikor a játékmenet nem fejlődik, nem mélyül, akkor egy idő után már csak a poénok tartják életben az érdeklődést – és ez hosszabb távon kevés.

Zárás

A Heroland egy nagyon szerethető, nagyon különc játék. Tele van ötletekkel, stílussal és szívvel, de a mechanikák nem nőnek fel ahhoz az egyedi világhoz, amit felépít. A harcrendszer érdekes, de gyorsan monotonná válik, a kazamaták túl kötöttek, és a játék túl gyakran mondja meg, hogyan kell játszanod.

Aki nyitott egy furcsa, humoros, erősen narratív RPG-re, az biztosan talál benne örömet. De aki aktívabb, mélyebb szerepjátékra vágyik, az könnyen úgy érezheti, hogy itt inkább néző, mint résztvevő.