Heroes Trials

Két testvér, pár próba, nulla sallang

A Heroes Trials nem csinál úgy, mintha nagyeposz lenne. Elia és Zoel testvérpárként bizonyítják rátermettségüket különféle „próbákon” keresztül, hogy ők lehessenek a föld új őrzői. A történet ennyi, nincs világmegváltás, nincs csavarhegyekkel megpakolt dráma. És tudod mit? Ez így van jól. A párbeszédek meglepően rendben vannak, néha még el is mosolyodtam rajtuk, pedig nem vártam sokat.

Ez az a fajta sztori, ami nem akar útban lenni. Megadja a keretet, aztán félreáll, hogy játszhassak.

Cserebere, ami tényleg számít

A játék lelke a két karakter közti váltás. Elia mágus, távolról operál, Zoel harcos, közelről intézi el a dolgokat. Papíron egyszerű, gyakorlatban viszont meglepően jól működik. Nem arról van szó, hogy „válaszd azt, amelyik erősebb”, mert a pályák és feladványok konkrétan megkövetelik mindkettő használatát.

Az egésznek van egy enyhe Zelda-ízű deja vu hangulata: felülnézet, szívecskék, dungeon-szerű pályák, logikai kapuk. Néha tényleg olyan érzésem volt, mintha Link és Zelda között váltogatnék egy alternatív univerzumban. Nem eredeti, de korrekt, és ami fontosabb: jólesik kézben tartani.

Idő szorít, agy pörög

A próbák időre mennek, ami folyamatos enyhe feszültséget ad. Nem az a „izzad a tenyerem” típus, inkább az a kellemes kapkodás, amikor tudod, hogy még belefér egy kerülő, de nem sok. Emiatt a felfedezés, a harc és a puzzle megoldás összefolyik egy feszes ritmusba.

Amikor elrontom, nem érzem igazságtalannak. Amikor sikerül, van benne egy kis „na, ez most szép volt” érzés. Ez nálam sokat számít.

Cuki külső, kicsit túl könnyű poénokkal

A látványvilág chibi irányba ment el, amitől féltem egy kicsit, de végül működik. A karakterek szerethetők, az animációk rendben vannak, bár az ellenfelek eltűnését jelző „puff” effekt néha túl bohókás, kicsit kizökkentett a flow-ból. Nem vészes, csak emlékeztet rá, hogy ez nem akar komoly lenni.

A zene kellemes háttér, nem tolakodó, később kicsit epikusabbra vált, de végig megmarad könnyednek. Nem dúdoltam napokig, de a helyén volt.

És akkor vége

A legnagyobb probléma az, hogy nagyon rövid. Pár óra, és már stáblistát nézek. Van ugyan némi szabad bóklászás, titkokkal, de ez nem az a játék, ami hetekre beszippant. Inkább olyan, mint egy jól összerakott indie falat: finom, de hamar elfogy.

Közben végig éreztem, hogy ezt már láttam máshol, jobban, nagyobban, hangosabban. A Heroes Trials nem hoz igazi „wow” pillanatot, inkább korrektül összerakott elemekkel dolgozik, és nem lép túl a saját árnyékán.

Zárás

A Heroes Trials számomra egy tisztességes, szerethető kis akció-RPG, ami tudja, mikor kell abbahagyni. Nem húzza az időt, nem pakol rád felesleges rendszereket, egyszerűen csak játszat. Ha egy rövid, koncentrált kalandra vágysz, ami nem akar többnek látszani, mint ami, akkor jó társ lehet egy délutánra.