Hauntii

Bevezetés: Művészet mindenek felett – de mi van a játékkal?

A Hauntii egy tipikus "de miért nem működik rendesen?" játék. Egy olyan cím, ami tele van potenciállal, ám ezt a potenciált nem tudja teljes mértékben kihasználni, mert a technikai háttér, a játékmenet és a dizájn egyes elemei gyakran akadályozzák a szórakozást. A játékot a Super Mario Odyssey és a Geometry Wars keverékeként emlegetik, és ha erre építettek volna, akkor valószínűleg egy szórakoztató alkotást kaptunk volna. De a helyzet nem ilyen egyszerű.

A játékmenet: A lélek a kis fekete szellemben

A történet, amely valóban emlékeztet a Pixar mesékre, egy kis fekete szellem kalandját meséli el, aki az önismeret és a felszabadulás keresésére indul egy fekete-fehér, ismeretlen világban. Egy angyalszerű figura próbálja vezetni, de a hősünk hamarosan visszakerül a földre, láncokkal megkötve, hogy a túlvilágon folytassa küldetését. A játék során a célunk, hogy különböző tárgyakat és lényeket birtokoljunk, hogy megoldjuk a környezetben lévő fejtörőket.

Itt jön be a Super Mario Odyssey hatás, ahol a kis szellemünk birtokba veszi az objektumokat, hogy elérjen célokat. Ez működhetne jól, de az irányítás és a megvalósítás sajnos nem olyan fluid, mint a Mario játékokban. A gyors tempó és a minimalista grafika gyakran nehezen követhető, ami sokszor halálhoz vezet. Az irányítást pedig kifejezetten frusztrálóan éreztem, amikor a gyors mozgás miatt egyszerűen nem lehetett látni, hogy hova lőnek a golyók vagy hogy mi történik a képernyőn.

A grafika: Művészet, ami eltakarja a lényeget

A Hauntii legnagyobb erőssége kétségtelenül a vizuális megjelenés. Az egész játék egy csodálatosan árnyékos, tintás stílust alkalmaz, ahol a fekete háttéren színpompás fények és díszek jelennek meg. A tájak és az ellenfelek jól megkomponáltak, és a zene is remekül passzol a világ hangulatához. Viszont van egy nagy, szúrós probléma: a játék látványos, de sokszor épp az akadályozza a játékosokat, hogy nem látják a fontos dolgokat a képernyőn. Az objektumok túl közel vannak egymáshoz, és a játékos szellemünk elég pici ahhoz, hogy gyakorlatilag elveszítsük, hogy merre is haladunk. Ráadásul sokszor annyira kiszorítanak minket a háttérben, hogy nem értjük, mit kellene csinálnunk.

Az egész az esztétikai szintet megütve gyakran elrejti a tényleges élményt. Bár a látvány gyönyörű, a játékmenet gyorsan elvész a technikai nehézségek és a látásmódbeli problémák miatt.

A zene és a hangok: Egy kis esély a javulásra

A zene egyébként kiemelkedő, egy melancholikus, kísérteties hangzás, amely tökéletesen illik a játék világához. A komponálás és a hangtervezés valóban csodálatos, és igazi élményt ad a felfedezés közben. De a zene egyedül kevés ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a játékmenet hibáiról.

A játékmeneti problémák: A mélyebb probléma

Bár a játék világa varázslatos és tele van felfedezni valóval, a Hauntii sokkal inkább egy hibahegy, mintsem egy élvezetes kaland. A térképek hiányosságai, a rosszul elhelyezett mentési pontok és a mélyebb perspektíva problémák azokat a helyzeteket okozzák, ahol a játék nem csak nehéz, hanem igazán frusztráló is. Képzeld el, hogy egy órát vesztegetsz el, mert egy-egy boss harcban a mélységérzékelés miatt képtelen vagy pontosan célba venni. Az ilyen problémák teljesen elrontják a játékélményt, és bár szép a dizájn, a játszhatóság hiányzik.