RWBY: Arrowfell

Egy kis történet, de nem túl sok

A történet elég egyszerű ahhoz, hogy ne zavarjon, de elég kiszámítható ahhoz, hogy ne is izgalmas. A lányok mostanra már hivatalosan is vadászok, de egy titkos katonai technológia nyomába erednek, ami egyre több szörnyet vonz. Hamarosan belekeverednek egy nagyobb összeesküvésbe, de ha nem vagy teljesen otthon az anime világában, lehet, hogy egyes karakterek és szervezetek kicsit zűrösen kapcsolódnak majd egymáshoz. A történet magában nem lenne túl erős, de azért elég ahhoz, hogy átvigyen minket a játékon.

A cutscene-ek teljesen szinkronizáltak, és igyekeznek a sorozat animációs stílusát hozni, ami rendben van, de igazából sosem érezzük úgy, hogy a történet igazán magával ragadna. Az egész inkább egy háttér, ami csak arra jó, hogy legyen miért felvenni a harcot a szörnyekkel.

A lányok és a trükkök

A játékmenet jól kezdődik. Négy karakter, mindegyik saját fegyverekkel és egyedi képességekkel. Ruby például egy vízszintes gyors rohammal van felvértezve, ami nemcsak a harcban hasznos, hanem az olyan akadályok leküzdésében is, amiket a többiek nem tudnának átlépni. Blake pedig egy árnyékklónt idézhet, amit támadásra és kapcsolók nyomására is használhatunk.

A probléma akkor kezdődik, amikor rájössz, hogy miért is váltogassuk őket? Egy-egy karakter képességei elég specifikusak, de miután találsz egy olyan lányt, aki megfelel a stílusodnak, igazából nincs sok okod arra, hogy másikra válts. Az egész csapatot inkább csak kulcsokként használjuk, hogy feloldjunk egy-egy ajtót, majd visszarakjuk őket a fiókba. Miért ne használhatnánk őket a harcban is aktívan? Képzelj el egy olyan rendszert, ahol kombinálhatjuk a karakterek képességeit egy nagyobb combo-ban, és bizonyos ellenfelek több kárt szenvednének el egy-egy karaktertől. Ha ez lett volna a rendszer, sokkal dinamikusabb lett volna az egész.

A fejlődés és a stratégia

Minden lány fejleszthető a megszerzett pontokkal, amiket vásárolhatsz vagy találhatsz. A rendszer próbál mélységet adni a játéknak, de igazából egy kis átverésnek érződik. Mivel a csapat egyik tagját teljesen fel lehet húzni, az adott karakter sokkal erősebbé válik, így tulajdonképpen nem is érdemes más karaktert fejleszteni. Ez az egész rendszer arra ösztönöz, hogy ragadjunk meg egy karaktert, és csak őt pörögjünk. Egy kis motiváció a csapat aktív használatára nem ártott volna. Mivel az alapfelállás nem változik, a csapat többi tagja szinte csak "kulcs" szerepét tölti be, amit sajnálok, mert így valami értékeset veszít a játékmenet.

A harc: gyors, de nem forradalmi

A harc jól működik, ha nem számítjuk, hogy valamiért az egyes támadásokhoz használt energia lassan merül. A közelharci támadások nem vesznek el sok energiát, de ha a távolsági fegyvert használjuk, az egy jelentős részt elvesz a sávból. Ha elfogy az energia, és a szíved is lemerül, akkor már nem csinálsz semmit. A probléma akkor kezdődik, amikor meg kellene használni a távolsági fegyvert, de nem éri meg, mert a harc közben többet veszítesz, mint nyersz. Ez egy kicsit csalóka, mert elég nehéz jól alkalmazni a harc során.

A szintek: egy kicsit túl egyszerűek

A szinttervezés nem túl izgalmas. A játéknak van egy világ térképe, és minden szint egy-egy elkülönült pályát képvisel, amit a játékos saját sorrendben választhat ki. Az egész elég lineáris, de azért meg lehet találni pár rejtett kincset és tárgyat, amit fejlesztési pontokért cserébe fel lehet oldani. A probléma inkább az, hogy egy-egy pálya nem igazán különbözik a másiktól. Az ellenségek ugyanazok, a hátterek is kezdik unalmasan ismételni magukat, a szintszintet pedig nem segíti semmilyen érdekes akadály vagy kihívás.

A legnagyobb hiba, hogy nincs térkép, így néha elveszhetsz a szinteken. Bár nem annyira nagyok a szintek, de van, hogy az ember egy-egy fontos folyosót keresgetve végigmegy mindenhol, csak hogy megtalálja, amit keresett.

Összegzés

RWBY: Arrowfell egy olyan játék, amit a rajongók valószínűleg élveznek, de ha nem vagy nagy RWBY fan, akkor nem fogsz túl sok mindent kapni tőle. A játéknak van jó alapja, de túl sok apró hiba van benne ahhoz, hogy igazán szórakoztató legyen. A karakterek különbözőek, de igazából nincs indok arra, hogy mindet használjuk. A harc jól pörög, de van benne egy elég komoly egyensúlyhiány. Az egész játék érzése, hogy többet is kihozhattak volna belőle.