Tudom, hogy nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy a **GrimGrimoire OnceMore** egy olyan játék, ami két dolgot egyszerre csinál: elgondolkodtat, miközben szórakoztat, és közben simán belesodorhat abba a bizonyos időhurkos pörgettyűbe. Az alapfelállás nem éppen forradalmi: egy varázslatos iskolába kerülünk, ahol egy rejtélyes mester titkai és a vele kapcsolatos bonyodalmak húzzák maguk után a történetet. De ha sikerül túllépni a zárt teret és a repetitív pályákat, akkor egy remek, szórakoztató, és helyenként igazi kihívást jelentő játékról beszélhetünk.

GrimGrimoire OnceMore
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
Tudom, hogy nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy a GrimGrimoire OnceMore egy olyan játék, ami két dolgot egyszerre csinál: elgondolkodtat, miközben szórakoztat, és közben simán belesodorhat abba a bizonyos időhurkos pörgettyűbe. Az alapfelállás nem éppen forradalmi: egy varázslatos iskolába kerülünk, ahol egy rejtélyes mester titkai és a vele kapcsolatos bonyodalmak húzzák maguk után a történetet. De ha sikerül túllépni a zárt teret és a repetitív pályákat, akkor egy remek, szórakoztató, és helyenként igazi kihívást jelentő játékról beszélhetünk.
Bevezetés
A GrimGrimoire OnceMore egy 2007-es játék remastere, amely már akkor is próbálkozott valami merőben egyedivel: hogyan hozhatjuk össze a valós idejű stratégiai játékmenetet egy történettel, amely elvileg az "új diák a varázslóiskolában" klisé köré építkezik? Nos, 2024-ben a Vanillaware nemcsak felújította a grafikát, hanem a játékmenetet is néhány fontos változtatással frissítette, hogy a mostani játékosok is jól érezzék magukat.
Játékmenet és élmény
A GrimGrimoire OnceMore legnagyobb erőssége, hogy egy időhurkos narratívát hoz, amely minden egyes próbálkozásnál egy kicsit másképp játszódik le. Lillet Blan, a főhős, minden alkalommal visszatér az iskolába, miután végeztek vele – de most már minden egyes alkalommal egy kicsit okosabb lesz, így folyamatosan más módon próbálja megakadályozni a katasztrófát. Ez a megoldás egyedülállóan érdekes és kellően izgalmas ahhoz, hogy végig tartsuk a figyelmünket.
A valódi mechanika, amit a játék kínál, a valós idejű stratégia, amelyben különböző varázslatos lényeket és erőforrásokat kell felhasználni a csaták során. A démonok és szellemek különböző erősségekkel rendelkeznek, és a kulcs az, hogy miként használjuk ki ezeket a gyengeségeket és erősségeket a harcban. Az, hogy melyik varázslatot mikor és hogyan alkalmazzuk, meghatározza, hogyan fogunk előrehaladni a játékban.
Viszont nem minden rózsás. A Silver Star Tower-ben lévő pályák szinte mindegyike kísértetiesen hasonlít egymásra. Igaz, hogy van néhány kis változtatás az ellenségek elhelyezésében, de a helyszínek nem igazán érződnek különbözőnek. Ezt az elmaradott, egysíkú háttérrel sem segítik, amit egyébként a Vanillaware szokott rendesen kiemelni, szóval itt tényleg egy kihagyott lehetőség van.
A frissített mechanikák
A remaster legnagyobb újítása a Skill Tree, ami lehetővé teszi, hogy fejlesszük a varázslatokat és különböző egységeket. Ez a funkció alapvetően elengedhetetlen volt a régi verzióhoz képest, és igencsak üdítő, hogy most már a modern igényeknek megfelelően igazították. Az új Grand Magic képesség, amivel visszatekerhetjük az időt vagy extra varázslatokat szórhatunk, szintén jelentős előrelépés, és segít abban, hogy a harcok ne váljanak túl monotonná.
A legnagyobb újítás talán a gyorsítós gomb: mivel a karakterek mozgása kezdetben rendkívül lassú, már az elején érdemes gyorsítani, különben a harcok órákig elhúzódhatnak, ami nem mindenkinek lesz a kedvére. A gyorsítás jól jön, hogy ne érezzük úgy, hogy folyamatosan időt vesztegetünk, miközben próbáljuk felállítani a megfelelő csapatot.
A látvány és zene
A GrimGrimoire OnceMore látványvilága szép, bár nem igazán emelkedett ki a klasszikus Vanillaware stílusból. Az animációk szolidak, és bár nem lesznek tőle leesett állkapcsok, szépen illeszkednek a történethez. A karakterek jól megrajzoltak, és minden egyes újabb időhurkös visszatérésnél egyre inkább az a benyomásom támadt, hogy a játék vizuálisan is igyekszik újjáéleszteni a régi meséket.
A zene nem annyira kiemelkedő, de jól illik a háttérbe. Van egy kellemes atmoszféra, amit a dallamok fokoznak, de semmi olyasmi, ami igazán emlékezetessé válna.






























