Aragami: Shadow Edition

De ha hozzáteszem, hogy mindehhez a hatalmunkban áll egy árnyékból teleportálni, a szűk kis tereken átlopakodva érezhetjük magunkat, mint egy igazi ninja, akkor már kezd érthetővé válni. Az Aragami egy szoros, finom rejtőzködős játékélményt ígér, amiben nem a harc, hanem a stratégiai gondolkodás és a diszkrét mozgás áll a középpontban.

A történet – Valami több, mint a szokásos

A történet talán nem sokkolja meg az embert, és nem is akarja magát szuperkomplikáltnak feltüntetni. A főszereplő Aragami egy árnyékszellem, akit egy fiatal lány, Yamiko hívott életre, hogy megmentsék őt a világot pusztító, világító fegyverekkel felszerelt Kaiho seregtől. Az alapkoncepció ismerős, de ahogy haladsz előre, egyre inkább kíváncsivá válik, hogy mi is rejlik a háttérben. Kicsit olyan érzés, mint amikor elindítasz egy mesét, ami a szürke hétköznapokban egyszerűnek tűnik, de amikor belemélyedsz, szép lassan kinyílik a történet.

A játékmenet – Árnyékként élni

A legelső, amit meg kell említenem, az az, hogy az Aragami nem egy hagyományos akciójáték. Kezdésként egyetlen képességed van: a teleportálás árnyékok között. Ezzel átugorhatsz a terepen és átjuthatsz a szűk helyeken, megkerülheted az őröket, vagy ha kell, elbújhatsz, amikor már a közelükben járnak. Aztán ahogy haladsz előre, egyre több képességgel bővülsz. Az első pár óra viszont, ha nem vagy türelmes, egy kissé monotonná válhat, főleg, hogy az elején kevés a fejlesztési lehetőség, és egy-egy pálya ismételgetése sem hozza a nagy áttörést.

De amikor megjönnek az újabb képességek – például, hogy kunai-dagasztókat dobálhatsz, vagy robbanó eszközöket helyezhetsz el, amiket távolról aktiválhatsz – na, akkor kezd igazán izgalmassá válni a dolog. Az igazi fun akkor jön, amikor már tényleg rendelkezésedre áll minden szükséges eszköz, hogy ügyesebben és hatékonyabban oldd meg a kihívásokat. Az elején az érzés inkább az, hogy egy kicsit túl sok türelemre van szükség.

A rejtőzködés és az árnyékok világa

A játék alapja, hogy rejtőzködsz. Nincs helye a túlzott hősködésnek – ha felfedeznek, véged. A fényekkel való interakció nagyon erős mechanikát alkot, és ha egy őr meglát, akkor szó szerint egy másodperced sincs reagálni. Ezen a ponton válik igazán szoros a kapcsolat az árnyékok és a mozgás között, hiszen a sikeres játékmenethez egy folyamatos árnyékolt térben való mozgás szükséges. A legszembetűnőbb innováció az, hogy az alapvető HUD szinte teljesen el van hagyva, és az információk a főszereplő köpenyén jelennek meg. Ez az apró, de nagyon stílusos megoldás jól kifejezi, hogy itt tényleg a rejtőzködés és a figyelem a főszereplő.

A teleportálás, mint mechanika, nem mindig működik tökéletesen, főleg akkor, amikor nagyobb platformok között kellene átsuhannod. Egy kis kék kör jelzi, ha egy újabb területre teleportálhatsz, de sokszor a játék gyors tempójában nem könnyű azonnal kitalálni, hogy mi a következő lépés. Az is bosszantó, hogy a karaktered nem tud ugrani vagy mászni, pedig elvileg egy ninja vagy. Ha egy magasabb perem fölé kellene feljutni, nem teheted meg, még ha csak egy lábnyira van is tőled. Itt a játékmenet néha megakasztja az élményt, és egy kis csalódottságot okoz.

Az élmény: Hogyan válik igazán élvezhetővé

Ne érts félre, a játék nem rossz, sőt, a karaktered folyamatos fejlődése és a különböző új képességek remek ívet adnak a játéknak. Az egész hangulat, a grafikai stílus és a jól megtervezett árnyékmechanika nagyon ügyesen építkeznek. Azonban, ahogy az elején, úgy később is van egy-két pillanat, amikor az embernek türelemre van szüksége, hogy végre összerázódjon az élmény. Ha túl tudsz lépni a mechanikai hibákon és a kezdeti unalmasabb pillanatokon, akkor egy erősen hangulatos, tisztességes rejtőzködős játékot kapsz, ami több, mint a szokásos.

Értékelés: 7 / 10 - Egész jó