A *Five Nights at Freddy’s* 2014-ben konkrétan berobbant. Egyszerű volt, kegyetlenül hatásos, és pontosan tudta, **mikor kell nem csinálni semmit**. Scott Cawthon viszont nem ült a babérjain: három hónappal később már itt is volt a *Five Nights at Freddy’s 2*. Ennyire rövid fejlesztési ciklus után óhatatlanul felmerült bennem a kérdés: ez most egy valódi folytatás, vagy inkább egy gyors újracsomagolás?

Five Nights At Freddy's 2
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nem rossz
A Five Nights at Freddy’s 2014-ben konkrétan berobbant. Egyszerű volt, kegyetlenül hatásos, és pontosan tudta, mikor kell nem csinálni semmit. Scott Cawthon viszont nem ült a babérjain: három hónappal később már itt is volt a Five Nights at Freddy’s 2. Ennyire rövid fejlesztési ciklus után óhatatlanul felmerült bennem a kérdés: ez most egy valódi folytatás, vagy inkább egy gyors újracsomagolás?
A válasz valahol a kettő között van.
Ugyanaz a meló, rosszabb feltételekkel
A kiindulópont ismerős: új éjszakai biztonsági őr vagy Freddy Fazbear pizzériájában. A telefonos üzenetek visszatérnek, a háttérsztori apránként csöpög, és minden éjjel egyre hosszabbnak tűnik. A különbség azonnal fájdalmas: nincsenek ajtók. Nincs biztonságérzet. Helyettük kaptunk egy Freddy-maszkot, amit felvéve elvileg összezavarhatjuk az animatronikákat.
Papíron ez izgalmas változtatás. Gyakorlatban viszont ez az első jele annak, hogy a játék túlbonyolítja saját magát.
Túl sok szörny, túl kevés levegő
A második rész majdnem egy tucat animatronikát dob ránk. Nem mindegyik reagál ugyanarra a védekezésre, és itt jön be a káosz. A Marionette-et altatni kell a zeneládával. A Mangle-t vakuval kell elijeszteni. Freddyre maszk. Másokra megint más.
És mindezt egyszerre.
A negyedik éjszaka környékén azt éreztem, hogy nem félek – menedzselek. Figyelem a folyosót, pörgetem a zenét, villogtatok, maszkot húzok, leveszem, vissza a kamerára… és közben tudom, hogy bármelyik pillanatban jöhet egy olyan helyzet, ahol egyszerűen nincs jó döntés.
A „nincs nyerő lépés” problémája
Ez az, ahol a FNaF 2 szerintem elvérzik. Az első rész ereje a várakozás volt. A csend. Az a néhány másodperc, amikor azt hitted, még van időd.
Itt viszont rengeteg az olyan szituáció, ahol:
- muszáj maszkot húznod
- de közben le kellene tekerni a zeneládát
- de a maszkban nem tudod
- és mire leveszed, már késő
Ezek a „no win” helyzetek gyorsan kiégetik a feszültséget. A jumpscare-ek jönnek, de egy idő után már nem ütnek akkorát – nem sokkolnak, hanem megerősítik, hogy „igen, most is ez történt”.
Stresszes? Igen.
Félelmetes? Egyre kevésbé.
Hangulat és lore: még mindig erős
Ami továbbra is nagyon működik, az a prezentáció. Az animatronikák dizájnja brutális. Az új változatok önmagukban is nyugtalanítóak, a régi figurák lepusztult állapota pedig kifejezetten kellemetlen látvány. Az új pizzéria elrendezése is jól szolgálja a paranoia érzését.
A halálok után felbukkanó Atari-stílusú minijátékok pedig kifejezetten jó húzások. Ezek nem csak bővítik a lore-t, hanem pont annyit árulnak el, hogy még több kérdésed legyen. A Five Nights at Freddy’s világa itt kezd igazán mitológiává válni.
Zárás
A Five Nights at Freddy’s 2 nem rossz játék, de kevésbé hatásos, mint az első. A több ellenség, több mechanika és több figyelmet igénylő feladat nem feltétlenül jelent nagyobb félelmet. Sőt, sokszor pont az ellenkezőjét éri el.
Ez egy olyan folytatás, ami megmutatja, hogy a horrorban nem mindig a „több” a jobb. Néha elég egy ajtó, egy kamera, és a csend.
Összegzés
A Five Nights at Freddy’s 2 tisztességes folytatás, de nem tudja megismételni az eredeti varázsát. Többet akar, hangosabb, pörgősebb – és közben elveszít valamit abból a lassú, gyomorszorító félelemből, ami miatt az első rész működött.
Értékelés: 6 / 10






























