Crown Trick

És ez nem véletlen. A NEXT Studio játéka szándékosan szembemegy a műfaj idegbeteg rohanásával, és egy lassabb, kimértebb, körökre osztott pokoljárást kínál. Meglepő? Igen. Működik? Többnyire nagyon is.

Lépésenként a halálba

A Crown Trick legnagyobb dobása az, hogy minden akkor mozdul, amikor én mozdulok. Lépnék egyet? Az ellenség is. Támadnék? Ők is reagálnak. Olyan ez, mint egy véres sakkparti, ahol minden mezőn valami mérgez, robban vagy rám szabadít egy pszichopata csirkét.

Ez a tempóváltás elsőre furcsa, de gyorsan beszippant. Nem az ujjaim reflexei dolgoznak, hanem a fejem. Előre számolok, csapdákat kerülgetek, pozíciókat mérek fel. A Crypt of the Necrodancer szelleme itt lebeg a pályák felett, csak ritmus helyett logika diktál.

Egy korona, ami pofázik

A történet nem akarja megváltani a világot, de van benne báj. Elle, a néma főhős egy rémálmokból összerakott világban ébred, a fején – pontosabban mellette – egy mindentudó, de kifejezetten bunkó koronával. A setup pont annyira elvont, amennyire egy roguelike-nál elvárható, és szerencsére nem is tart fel: pár perc után már a labirintusban botladozom.

A pályák procedurálisan generáltak, a hangulat sötét, mesés, kicsit anime-s, de sosem válik giccsessé. Olyan, mintha egy álmos délutánon összefolyna a Grimm-mese és egy taktikai dungeon crawler.

Fegyverek, relikviák, kisállat-bosszúk

Egy futam elején két véletlenszerű fegyverből választhatok. Az első komolyabb élményem egy gyökeresítő baltával volt, ami konkrétan helyben ragasztotta az ellenfeleket. Itt jöttem rá, hogy a fegyverek nem statbotok, hanem játékmenetet formáló eszközök.

Ehhez jönnek a relikviák: filozófuskő, üveg tőr, elemi kockák – stackelhető, brutálisan erős bónuszok, amik egy teljes run sorsát eldönthetik. Ha jó a szinergia, hirtelen zseni vagyok. Ha nem… nos, a temető gyorsan megtelik.

És akkor ott vannak a familiárisok. Mini-bossok, akik legyőzés után átállnak az oldalamra, és megkapom a támadásaikat. Két kedvencem hamar meg is lett: a lángcsíkot okádó Firebreather és az elektromos Trickster, aki szó szerint összehúzza az ellenségeket egy sokkoló csomópontba. Ezek nem extrák – ezek játékmeneti fordítópontok.

Blink vagy bukta

A rácsos mozgás miatt könnyű beszorulni, és itt jön képbe Elle egyik legjobb trükkje: a Blink. Egy limitált teleport, amivel kimenekülhetek, mögéjük kerülhetek, vagy egyszerűen túlélhetek egy rossz döntést. Nem spamelhető, tölteni kell, és ez kifejezetten jót tesz a flow-nak: támadni akarok, kockáztatni, mert abból lesz újabb esélyem menekülni.

Ez az apró rendszer adja a játék igazi ritmusát. Nem rohanok, nem várok – tervezek.

Amikor túl sok minden történik

Nem minden tökéletes. A kezelőfelület néha kifejezetten esetlen: előfordult, hogy el kellett lépnem egy tárgytól, majd vissza, csak hogy fel tudjam venni. Nem világvége, de bosszantó.

A másik gond a vizuális káosz. Amikor túl sok ellenség, ikon és effekt kerül egyszerre a képernyőre, nehéz követni, ki mikor támad. Ilyenkor a gondosan felépített taktika hajlamos szétesni, és a halál nem mindig tűnik igazságosnak.

És igen, a RNG itt is tud kegyetlen lenni. Volt run, amit egyszerűen azért buktam el, mert rossz lapokat osztott a játék. Ez a műfaj velejárója, de a lassabb tempó miatt néha jobban fáj.

Zárás

Minden hibája ellenére a Crown Trick egy bátor és stílusos kísérlet arra, hogy a roguelike ne csak reflexről szóljon. Amikor összeállnak a képességek, amikor van időm gondolkodni, csapdát állítani, majd egyetlen jól időzített lépéssel dominálni a pályát – na, ott működik igazán.

Switch-en technikailag kifogástalan, kézben és dokkolva is stabil, és a hangulatát simán elviszem magammal egy hosszabb utazásra. Nem mindenkinek való, de aki hajlandó lelassulni, az egy kifejezetten emlékezetes roguelike-ot kap.

Összegzés

A Crown Trick nem akar gyorsabb lenni a többinél – okosabb akar lenni. És ez többnyire sikerül is.

Értékelés: 8 / 10