Fae Farm

A Fae Farm az a játék, ami előbb elvarázsol a látványával, aztán lazán közli, hogy a falubeliek nagyjából annyi lelket kaptak, mint egy frissen festett gipszkarton.

Egy képeskönyv, amit játszani lehet

A Fae Farm első és legnagyobb fegyvere a külseje. Videón hajlamos olyan benyomást kelteni, mintha valami túl steril, túl „mobilos” cucc lenne – a karakterek egyszerűek, a formák lekerekítettek, mintha a MySims egy tisztább, modernebb unokatestvére lenne. De mozgásban egészen más.

Itt tényleg virágzik a szín. Minden kézzel festettnek hat, olyan gondossággal összerakva, hogy néha csak álltam egy domboldalon, és néztem, ahogy a világ „szép”. És ez nem az a fajta szép, ami öt perc után unalmas, hanem az a mesekönyves, kicsit időtlen hangulat, amitől az embernek eszébe jut, milyen volt gyerekként egy nagy, illusztrált könyv fölé hajolni. Kézben, Switch kijelzőn ez különösen jól áll neki: minden letisztult, olvasható, kellemes.

Rune Factory-ízű napirend, nagyon sűrűre főzve

A játékmenet alapképlete ismerős, ha valaha belekóstoltál a Rune Factory vonalba: valami környezeti nyavalya (örvény, tüskék, mérgező gáz, ki tudja mi) elzárja az utat, te pedig lemerészkedsz a „bánya-dungeonökbe”, hogy kibogozd a baj forrását. Ehhez persze farmolsz: termesztesz, gyűjtesz, fejlesztesz, főzöl, barkácsolsz, aztán este – nagyjából 11 körül – szépen hazamész aludni. Másnap ismét.

Ez az a ritmus, amitől a műfaj működni tud: nappal mókuskerék, este meg a „ma is haladtam valamit” elégedettsége. És a Fae Farm ezt a körforgást ügyesen csiszolja.

A növénytermesztés, az állatok, az egyre szaporodó épületek és munkaállomások tényleg adnak feladatot bőven. Amit nem használsz, kiteszed a város piacára, éjszaka eladják, a pénzt meg… hát igen, főleg dekorra költöd.

A dekor nem dísz, hanem statpont

Na itt jött az első „oké, ez ügyes” pillanatom. A lakberendezés nem csak arról szól, hogy a farmod végre ne úgy nézzen ki, mint egy frissen átadott építési terület. Bizonyos bútorok konkrétan növelik az életerőt, a staminát és a manát. Magyarán: ha jobban be akarod járni a bányákat, ha többet akarsz varázsolni, akkor nem elég a jobb kard meg a jobb csákány – kell a szép komód is.

És mivel ez egy tündérvilágos sztori, a mágia tényleg mindenhol ott van. A mana nem csak harcra kell, hanem a szerszámok „turbó” képességeire is, például hogy a locsolókanna nagyobb területet fogjon. A bányákban meg jönnek a Jumble-ok – tárgyakból életre kelt fura izék –, akiket részben varázslattal intézel. Ez a kettősség (farmos rutin + mágikus dungeon) jól tartja a lendületet: ha belefáradsz a kapálásba, lemész püfölni, ha belefáradsz a püfölésbe, visszamész kapálni. Kényelmes körhinta.

A „mindenből legyen még egy” problémája

A baj ott kezdődik, hogy a Fae Farm imádja a rendszereket. Nem csak van sok teendő, hanem tényleg sok. Olyan mértékben, hogy egy idő után úgy éreztem magam, mintha nem farmot vezetnék, hanem egy kisipari üzemet.

Van munkapad ércolvasztásra, fafaragásra, főzésre, szeletelésre, tartósításra, italokra, drágakő-polírozásra, maggyártásra, szövetre, bájital-alapanyagokra, bájitalokra, mézre, pecsétekre (amikkel dungeon szinteket ugorhatsz), és akkor még nem beszéltünk a bogárfogásról, horgászatról, kagylógyűjtésről, növények betakarításáról.

Papíron ez a műfaj nirvánája. Gyakorlatban viszont néha azt éreztem, hogy nem én irányítom a napomat, hanem a teendőlista irányít engem. És amikor kiderül, hogy több külön farmot is feloldasz, és mindegyikhez tartoznak fix, nem mozdítható épületek, akkor a napi körút már nem romantikus séta, hanem logisztikai művelet. Nem csoda, hogy a karakterem öt sült krumpli után is úgy néz ki, mint aki műszakot húzott a raktárban.

Minőség az apróságokban

És most jön a rész, ahol nehéz morgolódni, mert a fejlesztők láthatóan nem tegnap találták ki a műfajt. A Fae Farm tele van olyan kényelmi megoldásokkal, amik egy rosszabb játékban külön patchcímként mennének.

Az automata szerszámválasztó például arany: ránézel a növényre, máris locsolókannát fogsz, odalépsz a sziklához, csákányt. Ugorhatsz, úszhatsz, rövidíthetsz, a térkép és a navigáció nem büntet, a naptár követi az eseményeket és szülinapokat, a küldetéslista tényleg segít, az almanach meg visszamondja, mit tanultál.

Ezek mind apróságok, de együtt azt eredményezik, hogy a játék – a maga rendszerhalmaza ellenére – többnyire gördülékeny. Érezni rajta a gondoskodást, és ezt én mindig nagyra értékelem.

A társas rész: amikor a turnip érdekesebb, mint a polgármester

Na és itt van az a bizonyos savanyú falat: a szociális rész. A Fae Farmban beszélgetsz NPC-kkel, barátkozol, randizol, akár házasodhatsz is… csak épp az egész olyan, mintha valaki kipipálta volna a kötelező műfaji elemet, aztán hazament volna.

A falubeliek párbeszédei újrahasznosítottak, ismétlődnek, és nagyjából annyi karaktert hordoznak, mint egy konyharuha. Barátságot építesz azzal, hogy századszor is végighallgatod, ahogy megköszön valamit, amit három évszakkal ezelőtt csináltál. És a barátság… igazából nem csinál semmit. Nincs érdemi reakció, nincs kedvezmény, nincs „gyere át teázni”, nincs valódi kapcsolat.

A romantika pedig még furcsább. Bizonyos karakterek gyakorlatilag beléd szeretnek akkor is, ha te csak a magokat jöttél megvenni. A randik aranyosak, rövidek, de a főhős néma, így az egész olyan, mint egy kínos helyzet a villamoson: a másik beszél az érzéseiről, te meg hallgatsz, majd megköszönik, hogy „meghallgattad”, mintha lett volna választásod.

A házasság csinos ceremónia, aztán a párod néha ácsorog a farmon, és ugyanúgy beszél hozzád, mintha csak tegnap találkoztatok volna a piacon. Nekem ez volt az a pont, ahol először éreztem igazán: itt egy óriási ziccer maradt ki. Egy olyan játékban, ami ennyi mindent képes rendszerré szervezni, pont az emberi rész lett a leglaposabb.

Hibák, amik néha kibillentik a varázst

Ennyi rendszer mellett persze nem meglepő, hogy akadnak bugok. Nálam is előfordult, hogy egy NPC feje fölött örökké ott maradt egy jelölő, mintha folyamatosan randira hívna, én meg közben már rég megházasodtam. Volt pár csúnyább akadás, egy-két összeomlás is, és bizonyos pénztermelő mechanikák sem mindig működtek úgy, ahogy kellett volna.

A mentés szerencsére kíméletes, és az összképbe ezek inkább kellemetlen pöttyök, nem végzetes repedések. De érdemes tudni, hogy ez a világ nem mindig olyan stabil, mint amilyen szép.

Zárás

A Fae Farm nálam egy kicsit olyan, mint egy tökéletesen megterített asztal, amin a főétel zseniális, a desszert mesés, csak a beszélgetés kínos. A rendszerhalmaz néha túl sok, a grind néha tényleg grind, és a társas rész fájóan sekély – de közben a játék annyira gondosan van összerakva, annyira kellemes benne mozogni, és annyira csábító a világa, hogy nehéz haragudni rá.

Ha a farmos-játék-itch nálad is viszket, a Fae Farm jó eséllyel megvakarja. Csak ne várd, hogy a szomszédod is érdekes lesz közben.