EarthNight

Valami van a levegőben, ami miatt a 2D platformerek végre kezdik újra rázni magukat, de az EarthNight olyan gyorsan pörög, hogy szinte égeti a kezedet, miközben a kontrollert püfölöd. Mindezt sárkányok, űr és egy olyan érzés kíséri, mint amikor régen a Sega Mega Drive-on gyakoroltam a Sonic the Hedgehog vadiúj pályáin.

Törzs

A sztori? Alig számít

Na jó, talán nem az a legfontosabb, de azért néhány szóval megemlítem: a Földet elárasztották az űrsárkányok, és az emberek az űrbe menekültek. Stanley és Sydney, a két szuperhősünk – az egyszerűség kedvéért, hogy mindent elmondjak – nem túl boldogok a helyzettel, így nekivágnak az űrnek, hogy visszaszerezzék a bolygót, miközben sárkányokat ölelgetnek a hátukon.

Most, hogy tisztáztuk a sztorit, szögezzük le: nem a történet viszi el a show-t, hanem az a gyors és őrült játékmenet, amit a játék minden egyes percében tapasztalhatsz. Itt nincs idő gondolkodni, főleg, hogy a sárkányok már jönnek is, hogy megöleljenek. Na, nem éppen úgy, ahogy a Teidészt szokták… inkább egy gyors fröccsel próbálnak ledarálni.

A játékmenet: frenetikus őrület

A legnagyobb erőssége a EarthNight -nak, hogy a játék tempója nemcsak pörög, hanem annyira gyors, hogy szinte szinte percről percre úgy érzed, mintha a levegőben lenne a kezed. Gyakorlatilag az egész játék az önálló futásról szól: nem állhatsz meg, folyamatosan szaladni kell, miközben szétvered a sárkányokat, ugrálsz, és próbálod megszerezni a power-upokat.

A legelső pillanat, amikor elkezdtem, és a sárkány hátán futottam, egyből beugrott, hogy úristen, hát ez valahol egy régi Sonic érzés, csak sokkal zűrösebb – de működik. Eléggé bejött, hogy minden egyes ugrásnál egyre jobb lettem. Ugyanakkor elmondom, hogy elég sokszor ütöttem be a fejem a falba, főleg, mikor egy-egy pocsék ugrás közben egy ellenségbe szaladtam bele.

A platformok, a különféle power-upok, amik mindig változnak – igazi régi vágású élmény. Csak most van benne egy kis roguelite fűszer is, tehát minden futás más. Mindig valami új jön, és ha még egy kicsit is belezavarodsz, újraindíthatod.

A sárkányok nem adnak kegyelmet

A harcok a sárkányok fejével való összecsapásokkal fűszereződnek, és bár azt gondolnád, hogy ezek unalmas nyomkodások, nem azok. Igaz, hogy minden egyes győzelemhez egyetlen gombnyomás kell, de nem mindegy, hogyan nyomkodsz. Különböző sárkányoknak különféle ritmusuk van, és ha nem érzed ezt a ritmust, annyi az egész – nincs több időd.

Néhány pillanat után már kezdtem magam beleélni a harcokba, megéreztem a ritmust, és amikor már sikerült egy-egy szörnyet megölni, megjött a hazaérkezés utáni elégedettség.

A grafika: 10 000 kézzel rajzolt álom

A grafika egyszerűen mesés, nemcsak hogy szép, hanem a részletessége is lenyűgöző. A háttérképek, a karakterek, mindegyik annyira élénk és érdekes, hogy akár órákig is nézhetném őket. Az egész játék úgy néz ki, mintha egy szabadkézi naplóból ugrott volna ki. Igazi vizuális élvezet!

A teljesítmény és a hosszúság

A legnagyobb negatívum, hogy bár a játék tényleg szórakoztató, hamar rájössz, hogy hamar elérted a végigjátszási határokat. Egy-egy kör legfeljebb fél órás, és bár minden új futás más, egy idő után ugyanazok a kihívások jönnek elő, és a szórakozás is egy kicsit monotonabbá válik.

Ezen kívül volt néhány pillanat, mikor a képernyő túl zsúfolttá vált, és a teljesítmény kicsit megcsúszott, amit sajnos a következő ugrásnál megszenvedtem. De ez nem vágja tönkre a játékélményt, mert igazából olyan gyorsan elfelejted, hogy visszatérsz a mókához.

Zárás

Az EarthNight egy olyan autó-runner, ami valóban megtörte az eddigi szabályokat, és megmutatta, hogy a műfaj még képes friss élményeket adni. Ha a pörgős játékmenetet szereted, és nem bánod, hogy egy kicsit gyorsan elérsz a vége felé, akkor ne hagyd ki. Az igazi hiba az lenne, ha kihagynád, hiszen még a legzűrösebb napokon is egy új és izgalmas kihívás elé állít.