Demon's Tier+

Ott álltunk vissza a faluban, és néztük az upgrade-eket, relikviákat, mint egy kirakatot egy bezárt bolt előtt. Kötél, amivel időben ki lehet menekülni a dungeonből és megtartani a D-tokeneket? Álomszerű. Csak hát… miből? Hogyan? Mit akar tőlünk ez a játék?

A tutorial, ami nem segít (csak sok)

A válasz végül egészen abszurd volt. Kiderült, hogy az X gomb nem csak infót mutat, hanem oldalra lapozható menü is van rajta. És – kapaszkodj meg – alapból tíz menekülőkötéllel indulsz. Ezt a játék valamiért nem tartotta fontosnak világosan közölni az elején, mi pedig órákig úgy játszottunk, mintha egy büntetőprogramot futtatnánk magunkon.

Leírom ezt hosszan, mert nem szeretném, ha te is beleesnél ebbe a csapdába. Ha ezen túljutsz, a Demon's Tier+ végre megmutatja, mit tud.

Játékmenet: pörgős, könyörtelen, időre megy

A Demon's Tier+ lényegében egy twin-stick shooter, minimális RPG-elemekkel. Sokan hasonlítják a Gauntlethez, de ez inkább hangulatban igaz, nem szerkezetben. Itt minden pálya véletlenszerű, de rövid – és ez a kulcs. Nem maradsz elég sokáig egy szinten ahhoz, hogy unalmassá váljon.

Van viszont időlimit. Szintenként öt perced van teljesíteni az adott feladatot (irtás, robbantás, takarítás), különben megjelenik a Kaszás, és udvariasan véget vet a futamodnak. Ez folyamatos döntéshelyzetbe kényszerít: még egy láda? még pár érme? vagy irány a kijárat, mielőtt elfogy az idő?

Az érmék és tokenek nagyon értékesek, hiszen ezekből veszel permanens fejlesztéseket: gyorsabb mozgás, nagyobb sebzés, rövidebb cooldown. A rendszer gyorsan adagolja a jutalmat, ami veszélyesen addiktív.

Karakterek, kooperáció, káosz

Több játszható karakter unlockolható a faluban, mind eltérő képességekkel és statokkal. Lehet finomhangolni a stílust, és ez szerencsére nem csak kozmetika. Kétfős lokális multiplayer is van, ami pont annyira kaotikus és szórakoztató, mint kell. Négy játékost jobban elbírt volna, de kettővel is remekül működik.

Amikor minden összeáll, és elkezded okosan használni a speckókat – például az alap bullet-cancel képességet –, a játék tényleg flow-ba kerül. Ha pedig rosszul áll a szénád, ledobsz egy kötelet, kimenekülsz, vásárolsz, és jössz vissza erősebben. Ez a loop az, ami életben tartja az egészet.

Audiovizuális oldal: SNES a túloldalról

A látvány rendben van, bár kissé túlszűrt. A sötétség effekt néha túl agresszív, volt, hogy konkrétan a semmiből kaptam egy lövedéket. Nem game breaker, de bosszantó. A karakterportrék viszont kifejezetten erősek – és igen, az anime-mellek rajongói itt otthon érezhetik magukat.

A zene viszont telitalálat. Masszívan SNES-hangulat, különösen a boss témák – simán el tudnám képzelni egy korai 16 bites JRPG-ben. A hanghatások ütnek, a robbanások húsosak, minden visszajelzés tiszta és érthető.

Zárás

A Demon’s Tier+ nem találja fel a roguelite műfajt, de nagyon tisztességesen végrehajtja azt, amit vállal. A tutorial pocsék, a korai szintek kissé egyhangúak, de amikor már érted a rendszert, a játék pörgős, feszes és meglepően addiktív.

Nem presztízs-cím. Nem akar többnek látszani. De olcsó, gyors, és két emberrel kifejezetten jó móka. Csak egy dolgot jegyezz meg az elején: van nálad kötél. Használd.