Damascus Gear Operation Tokyo

A sztori: A robotok forradalma

A Damascus Gear története egy klasszikus “ember vs. gépek” történet, ahol a gépek, miután az emberiség világméretű háborúval magára haragította őket, fellázadnak. A főhősünk egy kezdő zsoldos, aki egy titkos szervezet tagjaként próbálja meg visszaszerezni a várost a gépek uralmától. A történet talán nem a legbonyolultabb, de ami igazán érdekessé teszi, az a légkör és az, ahogy a játékmenet fokozza a feszültséget.

Játékmenet: Mech és dungeon crawler egyesítve

A játékmenet egy furcsa, de szórakoztató keveréke a dungeon crawler és a mecha játékoknak. A látószög isometrikus, így végig a robotunkra koncentrálunk, miközben próbáljuk legyőzni az ellenségeket. A mechanika viszonylag egyszerű, de nem mondhatom, hogy unalmas. A mozgás és a támadások mind-mind egy egyszerűsített gombnyomásra építenek, de a sebesség és a precizitás növekvő fokozata szórakoztatóvá teszi a dolgokat.

A Damascus Gear nem újítja meg a mechanikát, de azt jól csinálja. A harc inkább akcióorientált, mint taktikai, de a mozgás és a különböző fegyverek kombinációi már elegendőek ahhoz, hogy szórakoztató maradjon. A dolog igazi ereje a testreszabhatóságban rejlik: a harcok során megszerzett loot rengeteg új alkatrészt hoz, amik lehetővé teszik, hogy teljesen egyedivé alakítsuk robotunkat. A gép színeitől kezdve a fegyverek típusáig minden részletet mi határozhatunk meg. Ha szeretnél egy rózsaszín páncélos gépet, akkor hajrá! Vagy akár egy kétláncos kardos szörnyeteget is összerakhatsz, ha éppen arra van kedved.

A küldetések és a világ: Ki a robot, ki az ember?

A Damascus Gear küldetései változatosak, de sajnos nem minden esetben kell túl nagy kreativitás a teljesítésükhöz. A küldetések általában különböző típusú harcokat és megsemmisítéseket tartalmaznak, ami elég hamar monotonitást eredményez. A helyszínek sem igazán változatosak, így gyorsan eljutunk arra a pontra, hogy már-már unalmassá válik a folyamatos bélpörgetés. Azonban, ha tényleg a játék mechanikájára koncentrálunk, akkor van benne egy szórakoztató mag, ami a harcokat igazán élvezetessé teszi.

A helyszínek és a robotok tervezése meglehetősen alap, amit egy kicsit hiányolok, hogy nem próbáltak még több látványt és újdonságot beépíteni a játéktérbe. Az első pár óra után gyorsan rájössz, hogy a környezetek nem túl inspirálóak, és bár a harcok élesek és pörgősek, a pályák összességében unalmasak maradnak.

A zene: Futurisztikus, de semmi különös

A zenei aláfestés egyébként egész jól passzol a játék hangulatához. A techno és elektronikus zenék lendületet adnak a pörgős harcoknak, de semmi olyasmi nincs benne, amitől azt mondanám, hogy “ez most igazán király”. A hanghatások, mint a kardok fémre csapódása vagy a lövések durranása, teljesen megfelelőek, de nem érik el a lélegzetelállító szintet.

Értékelés: 6 / 10 – Kellemes, de nem forradalmi