Cotton Reboot!

Seprűn vissza a kilencvenes évekbe

A Cotton Reboot! nem próbálja meg eljátszani, hogy több annál, ami: egy klasszikus, oldalnézetes shoot ’em up, boszorkányos köntösben, olyan tempóval és ritmussal, amit annak idején a PC Engine és a Saturn előtt ülve szívtunk magunkba. Az alapját adó X68000-verzió már önmagában is egy pixelművészeti kis ékszerdoboz: színes, karakteres, enyhén sötét tónusú, de sosem válik nyomasztóvá. Olyan, mintha egy régi anime VHS borítója kelne életre, némi halloweenes csavarral.

A főhős, Nata de Cotton, egy vörös hajú boszorkány, akit nagyjából semmi nem érdekel a világ megmentéséből – ő cukorkát akar. Ennyi. És ez a fajta pofátlan egyszerűség meglepően jól áll neki. Az egész játék árasztja azt a könnyed öniróniát, amitől az ember nem érzi kínosnak a „cuki” jelzőt, inkább csak természetesnek.

Flow, ritmus, és az a bizonyos „még egy próbát”

A játékmenet alapja ismerős lehet bárkinek, aki valaha játszott Gradius-szal vagy Parodius-szal: lövés, power-upok, opcionális segítők (itt a tündér Silk), és az a folyamatos kockázat–jutalom egyensúly, ami miatt mindig egy kicsit előrébb merészkedsz a kelleténél. Ha meghalsz, visszazuhansz erőben, és hirtelen sokkal sérülékenyebbnek érzed magad – pontosan annyira, hogy újra fókuszálnod kell.

A tempó kifejezetten baráti. Nem bullet hell, nem akarja letépni az ujjad, viszont folyamatosan mozgásban tart. A pályák nem ragadnak le egy síkban: hol emelkedsz, hol alábuksz, erdőkön, tavakon és barlangokon keresztül, ami játék közben is ad egyfajta térérzetet. Konzolon, kontrollerrel ez különösen jól esik – minden mozdulatnak súlya van, de sosem válik darabossá.

Arrange mód: elszabadult varázslat

A Reboot! igazi trükkje az Arrange mód, ami nem egyszerű grafikai ráncfelvarrás, hanem egy teljesen újrahangolt élmény. Gyorsabb, hangosabb, látványosabb, és sokkal inkább a pontvadászoknak szól. A lövések szélesebbek, a power-upok hamarabb jönnek, a képernyő pedig pillanatok alatt megtelik színes kristályokkal, robbanásokkal és effektparádéval.

Itt már nem csak túlélni kell, hanem tudatosan játszani: mikor mit lősz szét, melyik kristályt hagyod életben, mikor robbantasz bombát. A Fever rendszer és a fekete kristályok gyűjtése olyan réteget ad a játéknak, amitől tényleg azt érzed, hogy tanulod, nem csak végigtolod. Ugyanakkor be kell vallanom: néha túl sok minden történik egyszerre. Előfordult, hogy egy-egy lövedék egyszerűen elveszett az effektek között, és ez megtörte az addig szép ritmust.

Két arc, egy lélek

A legszebb az egészben, hogy a Cotton Reboot! nem kényszerít választásra. Ha a letisztultabb, lassabb, „régi iskolás” élményt keresed, ott az X68000 mód, CRT szűrővel, finom animációkkal, nyugodtabb tempóval. Ha pedig modern, pörgős, kicsit túltolt, de nagyon élvezetes shoot ’em upra vágysz, az Arrange mód simán elvisz estéről estére.

Hat pálya, egy nagy finálé – papíron nem sok. De aki valaha komolyan vette ezt a műfajt, tudja: itt nem a végigjátszás a cél, hanem az, hogy egyre jobban menjen. Hogy egy kreditből, egyre magabiztosabban, egyre szebb pontszámmal juss el a végéig.

Zárás

A Cotton Reboot! számomra pont azt adta, amit egy jó retro újrakiadástól várok: tiszteletet az eredeti iránt, és elég friss ötletet ahhoz, hogy ne csak múzeumi darab legyen. Nem akar mindenkinek megfelelni, nem akarja újradefiniálni a műfajt – egyszerűen csak nagyon jól érzi magát a bőrében, és ezt játék közben is átadja.