Conduct Together!

Egy játéknál, ami a Conduct Together! névre hallgat, az ember hajlamos azt hinni, hogy csak egy újabb mobilos portot kapunk, ami a könnyed, elmegy kategóriába esik. De ha ránézel, és elkezded játszani, akkor hamar kiderül, hogy itt van valami plusz. Igen, valami, ami nemcsak megfogja a játékost, hanem tényleg szórakoztatja is. Pedig az alap ötlet egyszerű: vonatok irányítása, apró kis puzzle-ök, mindezt egy kis kooperációval. De a játék olyan egyedi formát öltött, hogy lehet, végül inkább azt mondod, hogy "hát ez azért meglepett".

Törzs

A játékmenet: A sínen, de nem unalmasan

A legnagyobb meglepetés talán az, hogy a Conduct Together! nem lesz unalmas. Persze, kezdetben a játékmenet könnyen szimplának tűnik: az embernek vonatokat kell irányítania, az útvonalakat pedig el kell kerülniük a baleseteket. A cél egyszerű, de a pályák gyorsan egyre nehezebbek lesznek. Az alapfelállás egy Thomas, a gőzmozdony típusú hangulatot idéz, de mielőtt bárki röhögni kezdene, meg kell említenem, hogy a kihívás ott rejlik az irányításban, a figyelem összpontosításában.

A kooperatív mód mindkét kontrollert használja, és itt válik igazán szórakoztatóvá a dolog. Két játékos irányítja a különböző vonatokat, ami gyorsan átmegy egy kaotikus, de egyúttal végtelenül szórakoztató tapasztalattá. Az irányítás pörög, és bár nem bonyolult, a játékmenet nem áll meg a kezdeti könnyedségnél. Ahogy haladsz előre, egyre több vonat, egyre szorosabb időhatárok és egyre bonyolultabb útvonalak várnak. Ez bizony nem a Tetris vagy a Dr. Mario szintű nyugis buli – érdemes összpontosítani, különben hirtelen minden összeomlik.

A zene: Jazz, de nem csak a háttérben

Na jó, ha már szóba került a hangulat, ne hagyjuk ki a zenét, ami igazán különlegessé teszi a játékot. A jazz dallamok egyszerre idézik meg egy New Orleans-i bár hangulatát, de közben adnak egy kis vidám hangulatot is a szórakoztató vonatbalesetekhez. Az aláfestő zene ugyanis fantasztikus, és bármilyen elképzelésed is volt egy kis kerekded grafikai játék zenéjéről, na, ezt hagyd el. A sötétebb, borongósabb zongoraszólamok pedig kifejezetten morbid módon jönnek elő, miután a vonat felrobban. Fura, de szórakoztató.

A grafika: Színpompás, de nem látványos

Az, hogy a grafika nem egy Horizon Forbidden West-szintű látványvilágot hoz, nem meglepő. A színes, gyerekbarát dizájn elnagyolt, de ezt valójában nem is bánom. A cél nem a lenyűgözés, hanem a szórakoztatás, és a játék ezt teljes mértékben teljesíti. A vonatok, a kis karakterek, a színes háttér mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék egy könnyed, de szórakoztató élmény legyen, és nem kell attól tartanod, hogy egy pillanatra elgondolkodsz azon, miért néz ki olyan, mintha egy 1998-as Game Boy Color játékot játszanál. Itt inkább a hangulat a fontos, és az működik.

A kihívás: Néha könnyed, néha bosszantó

Ha egyedül játszol, a pályák izgalmasan fejlődnek, és kihívást jelentenek, miközben folyamatosan próbálod elkerülni a baleseteket. De amikor több vonatot irányítasz, már nem is annyira a szórakozásé a főszerep. Itt bizony egy kis feszültség is belekerül a dologba, és már nemcsak a figyelem, hanem a gyors reflexek is tesztelve vannak. Az élmény minden pillanata pörög, de azért ne várd, hogy egy-egy nagyobb hibázás után ne érezd azt, hogy na, ez már nem a relaxálós móka.