Ha azt mondom, hogy **Chocobo’s Mystery Dungeon: Every Buddy!** a végső megváltás, akkor biztosan félreérted.

Chocobo's Mystery Dungeon Every Buddy!
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
Ha azt mondom, hogy Chocobo’s Mystery Dungeon: Every Buddy! a végső megváltás, akkor biztosan félreérted.
De ha azt mondom, hogy egy szórakoztató, könnyed RPG, amit a Final Fantasy rajongók szívből élvezhetnek, akkor már talán többen egyetértenek. A kérdés az, hogy meddig bírja az ember a véget nem érő dungeon grindot, és hogyan képes megbirkózni egy elég monoton struktúrával, miközben a kis cuki chocobo minden egyes lépésével küzd a túlélésért.
A történet: Cukiság, ami elgondolkodtat
A sztori egy elég egyedi felütéssel kezdődik: a chocobo és a kísérője, Cid, egy elhagyatott templomban kutatnak egy elveszett kincs után, ám végül egy mágikus robbanás közepette egy másik világba kerülnek, ahol a helyiek memóriáját rendszeresen elfeledtetik a mágikus harang segítségével. A kis chocobo pedig felfedezi, hogy képes visszanyerni a múltat az emberek fejében, miközben a sokféle dungeonszerű helyszínt járja végig.
Az egész történet szórakoztatóan abszurd, és bár alapvetően nem arról szól, hogy egy epikus háborúban részt vegyél, egy-egy filozofikus pillanattal mégis sikerül elgondolkodtatnia a játékosokat. Persze nem arról van szó, hogy Shakespeare-i mélységekben kellene keresgélnünk, de ahhoz képest, hogy egy cukiságra építő játékról beszélünk, a memória és a múlt újraélesztése igencsak érdekes témákat érint.
Játékmenet: A grind és a taktika
Ha a dungeon-crawling kifejezés megjelenik, akkor tudod, mire számíthatsz. A Chocobo’s Mystery Dungeon: Every Buddy! tipikusan olyan játék, amit hamar megértesz, de minden egyes végigjátszott órával mélyebbre ásol a grind világába. A dungeonok végtelenül ismétlődnek, és mindössze egy-egy fontos küldetést kell teljesítened, de a szórakozás az, hogy a chocobo minden egyes lépését végiggondolva, folyamatosan fejlődve próbálod túlérezni az egyes akadályokat.
A játék nemcsak a szokásos JRPG mechanikát hozza, hanem inkább egy sorban mozgó, lépésről lépésre zajló RPG-t, ami szinte minden lépésedet hatással van a környezetedre. A Hunger mechanika, ahol az éhséged csökkenése lassan kiveszi az életerődet, igencsak ügyes eleme a játékba épített túlélési stratégiáknak. A szörnyek legyőzése, a megfelelő felszerelések összegyűjtése és a karakterfejlesztés mind segítenek abban, hogy végre sikerüljön teljesíteni a dungeonokat, de közben folyamatosan oda kell figyelned minden egyes lépésedre, hogy elkerüld a traps-et és az egyéb veszélyeket.
A munkák rendszere – Cuki kalapok és kemikáliák
A munkák rendszere adja a játéknak a legnagyobb mélységet. A különböző munkák, mint a tolvaj, fekete mágus és lovag nemcsak hogy szórakoztatóak, hanem a taktikát is átalakítják. A hatalmas választék és a különböző statisztikák, amik ezekhez tartoznak, igazán feldobják a játékélményt.
De itt jön a buktató: Job Points-okat véletlenszerűen kapsz, és nem minden találkozás után jutsz hozzá, ami kicsit idegesítő tud lenni, főleg akkor, amikor egy erősebb munkát szeretnél magadnak. A szintlépés viszonylag sima, de a munkákhoz való előrehaladás egy kicsit megszakad, amikor nem kaptál elég Job Point-ot egy-egy ellenségtől. Ez a kicsit véletlenszerű haladás kicsit olyan, mintha a játék akarna egy pici taktikai gátat húzni, ami szerintem kicsit megerőltető.
A "Buddy" rendszer: Kisegítő partner
A játéknak egy új rendszere is van, a Buddy rendszer, amivel NPC-ket vagy szörnyeket hozhatsz magaddal a dungeonba. Ez egy aranyos, de nem igazán mély mechanizmus, ami a harcokban segíthet. Persze, nem változtatja meg az alapjátékot, de egy kis frissességet hozhat, főleg, ha együtt játszol valakivel.
Ismétlődés – A grind és a szórakozás határvonalán
Mindenféle ismétlésbe fogunk kerülni, és az a kérdés, hogy elég szórakoztató lesz-e ahhoz, hogy még egyet tegyünk. A Chocobo’s Mystery Dungeon: Every Buddy! játékmechanikája azt sugallja, hogy több ezer órát tölthetünk el a dungeonokban, de nem mindenki fogja ezt a grindolást élvezni. A szintlépés és a felszerelés fejlesztése sokszor ismétlődővé válik, és azok számára, akik nem szeretik az állandó ismétlődést, könnyen elérhetik azt a pontot, hogy elveszítik az érdeklődésüket.




























