**Volt egy pillanat, amikor azon kaptam magam, hogy egy macskát irányítva, gurulva kerülöm ki a tűzgolyókat, és közben teljesen természetesnek érzem az egészet.**

Cat Quest
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Barátságos, csiszolt, de biztonsági játék
Volt egy pillanat, amikor azon kaptam magam, hogy egy macskát irányítva, gurulva kerülöm ki a tűzgolyókat, és közben teljesen természetesnek érzem az egészet.
Egyszerű kaland, ismerős ösvényeken
A Cat Quest első ránézésre pontosan az, aminek látszik: egy könnyed, felülnézetes akció-RPG, ahol egy fiatal kandúrral vágok neki Felingard világának, hogy megmentsem az elrabolt testvéremet. A sztori annyira alap, mint egy vasárnapi húsleves, de nem is ez a lényeg. Útközben sárkányok garázdálkodnak, falvak kérnek segítséget, dungeonök nyílnak meg – én pedig megyek előre, mert a játék tempója nem engedi, hogy unatkozzak.
Az egész világ egy nagy, összefüggő térkép, ahol valós időben zajlik minden. Harc, felfedezés, mellékküldetések, fogadókban pihenés – az egésznek van egy jólesően ismerős ritmusa. Olyan, mintha egy leegyszerűsített Zeldát vagy egy nagyon barátságos Skyrimet játszanék, csak itt mindenki nyávog.
Harc, ami nem mély, de pontos
Nem fogok hazudni: a harcrendszer nem egy taktikai csoda. Gurulás az ütés elől, pár csapás karddal, néha egy varázslat – és kész. Viszont ami nincs túlbonyolítva, az legalább feszes. A kontroll pontos, a reakciók azonnaliak, és ha nem figyelek, simán elhasalok. Ez az a fajta rendszer, ami hosszabb távon sem idegesít, mert mindig fair marad.
A felszerelés is érthető logikát követ: páncél a védelemhez, köntös a manához. Semmi Excel-tábla, semmi agyégető statvadászat. Jön az XP, gyűlik az arany, én pedig fejlesztek, vásárolok, megyek tovább. Konzolon ez különösen jól áll neki: kanapéról, kontrollerrel pont annyi figyelmet kér, amennyi még kényelmes.
Mellékküldetések, amik elvisznek, de nem lepnek meg
A Cat Quest egyik erőssége – és egyben gyengéje – a mellékküldetések rendszere. Mindig van valaki, akinek segíteni kell: hol egy tárgyat keresek, hol egy dungeonbe küldenek rendet tenni. Ez működik, de egy idő után kicsit összefolyik. Hiába változatosak a helyszínek papíron, érzésre ugyanazokat a köröket futom.
A fejlesztők próbálják feldobni a dolgot rengeteg cicás szóviccel és popkulturális kikacsintással. Van itt Linkre hajazó ruha, tündérszerű segítőtárs, Skyrim-utalás – mosolyogtam rajta, de nem ettől lett jobb a játék, inkább csak barátságosabb.
Csiszolt élmény, ami tudja a helyét
Ami viszont vitán felül áll: a Cat Quest elképesztően jól van összerakva. A látvány letisztult és szerethető, handheld módban és tévén is jól mutat. A menük átláthatók, a hanghatások ütnek, a zene pedig teszi a dolgát, még ha nem is dúdolom majd napokig.
Ez egy olyan játék, ami pontosan tudja, mi akar lenni. Nem akarja újraértelmezni az RPG műfajt, nem akar epikus drámát. Csak ad egy stabil, könnyen fogyasztható kalandot, amit elő lehet venni tíz percre vagy egy hosszabb estére is.
Zárás
A Cat Quest nem mindenkinek szól. Ha kiráz a hideg a cicás poénoktól, vagy mély rendszereket keresel, valószínűleg hamar továbbállsz. De ha belefér egy egyszerű, jól működő, szerethető akció-RPG, ami nem akar többnek látszani, mint ami, akkor ez a macska simán befér a gyűjteménybe.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01LETISZTULT, KÖNNYEN BEFOGADHATÓ JÁTÉKMENET
- 02PONTOS IRÁNYÍTÁS, JÓ TEMPÓ
- 03SZÉP LÁTVÁNY, STABIL TELJESÍTMÉNY KONZOLON
KRITIKUS_HIBÁK
- 01SEKÉLYES HARCRENDSZER
- 02MELLÉKKÜLDETÉSEK HAMAR EGYFORMÁVÁ VÁLNAK
- 03A CICÁS HUMOR NEM MINDENKINEK JÖN BE
























