Capcom Arcade 2nd Stadium

Az érzés megvan, de valahol a részletekben mégis ott van egy pici keserű szájíz. Miért? Mert bár az élmény szórakoztató, mégis van pár olyan dolog, amit nem tudok szó nélkül hagyni.

A Játékélmény

A Capcom Arcade 2nd Stadium egy valódi időutazás, de nem a legkényelmesebb módon. A csomag 32 játékot kínál, és bár nem mindegyik cím számít mesterműnek, a többségük simán elhozza a régi arcade gépek varázsát. A kezelőfelület szép, jól testreszabható, és az egész úgy van megépítve, hogy érezd a régi idők hangulatát. A különböző gépeket, mintha csak egy kockás szalvétán rendelnél, szépen rendezheted és megváltoztathatod a színüket, ha épp kedved tartja. Azoknak, akik imádják az ilyen szépítészkedést, mindez csodálatos, de ne várjunk tőle túl sokat.

A legnagyobb erőssége a csomagnak, hogy bárhol és bármikor belevághatunk, anélkül, hogy hosszú várakozással kellene szembenéznünk. A betöltési idő gyakorlatilag elhanyagolható, a játékok pedig – bár régi darabok – szinte hibátlanul futnak. Egyik legnagyobb pozitívum, hogy a Capcom egy csomó elfeledett kis gyöngyszemet is elhozott, mint például az LED Storm (1989) vagy a Gun.Smoke (1985). Az utóbbi különösen nagy élmény, mert a cowboyos, "lövöldözős" stílus egy más világba repít, ráadásul a nehézségi szint is éppen annyi, hogy ne érezd magad túlságosan tehetetlennek.

A gyűjtemény bőven kínál választékot, ha valaki a régi idők beat 'em up-jait keresi, mint a Black Tiger (1987) vagy a Knights of the Round (1991). A fantasy elemek, a jól kidolgozott világok és a kiváló dizájn valóban magával ragadó. Azonban vannak olyan címek is, amelyek inkább a „miért is” kérdést vetik fel, mintsem, hogy igazi élményt adjanak. Ilyen például a Pnickies (1994), ami egy elég gyenge Puyo Puyo koppintás, és amely elég zűrösen működik a mai napig.

Az Online Hiányosságok

A legnagyobb csalódás számomra a teljesen hiányzó online funkciók. A régi idők arcade-játékai valóban magukban hordozzák a közösségi élmény varázsát, de itt nem igazán találunk ilyet. Az online multiplayer vagy a versenyek egyszerűen nincsenek, és ez elég furcsának tűnik, tekintve, hogy a Capcom Fighting Collection már tartalmazott online módokat. Az ilyen típusú retro gyűjteményeknél szerintem alap lenne, hogy legalább néhány klasszikust online is lehetne játszani.

Ráadásul az olyan apróságok, mint a képernyő szűrők, sajnos nem igazán működnek úgy, ahogyan azt várnánk. A régi arcade gépekhez passzoló hatásokat ugyan beállíthatjuk, de ezek nem igazán néznek ki jól. A túlzottan erőltetett scanline effektusok például inkább rontanak az élményen, mintsem javítanának rajta.

Túl Jól Van Ez Megcsinálva

Bár a játékok többsége kifogástalanul van emulálva, és szép új HD verziókat kaptunk, van valami, ami mégsem stimmel. Az emulációval nincs probléma, a játékok hibátlanul futnak, de valami hiányzik. Talán az az érzés, amikor a pénzbedobás után tényleg egy kicsit izzadságos küzdelem következik. A gyorsan elérhető segítségek, mint a visszatekerés vagy a sebességváltás, elveszik ezt az érzést. Igen, tudom, hogy sokaknak ez hasznos, de nem igazán illik a régi játékélményhez.