Bakugan: Champions Of Vestroia

Sőt, ha a Pokémon-klónok közül is csak a legjobbakat keresed, akkor még a távolságból is messze elkerülném. A Bakugan univerzumban zajló összecsapások ugyan érdekesek, de a játék maga egy igazi csalódás, tele monotonitással és unalommal. De hát miért is?

A történet és a világ, ami mintha csak egy sablon lenne

Képzeld el, hogy az egyik percben egy aranyos, színes világban csinálsz egy hős karaktert, aki épp valami hatalmas szörnyeket gyűjt. Az alapötlet érdekes, még azt is el tudom képzelni, hogy a fiatalabb játékosok szerethetik. Az artstílus tiszta, színes, és az elején még valóban úgy tűnik, hogy van valami potenciál a játékban. Azonban amikor rákérdezünk, hogy miért is küzdenek a gyerekek gigantikus szörnyekkel, a válasz sehol. Az egész világ olyan, mintha valami bábjáték lenne, amit az első próba után egy gombnyomással elfelejtenél. Az események sablonosak, a karakterek semmitmondóak, és a sztori sehol nem kap elég figyelmet.

Harcok, amik inkább fárasztóak, mint izgalmasak

Az egész játéknak a harcok adnak az alapját, de ha itt bármilyen izgalmat várnál, gyorsan csalódni fogsz. A Bakugan összecsapások unalmasak, és olyan érzésed van, mintha valami üres körökben pörögnél. Ahelyett, hogy valódi taktikázásra lenne lehetőség, egyetlen dolog van, amit folyamatosan csinálsz: futkározol a pályán, összeszeded a neon töltéseket, majd aktiválod a szörnyed különböző képességeit. És ennyi. Nincs semmi bonyolult, semmi igazi stratégia, és a harcok gyakran irreálisan hosszúak, ami elég gyorsan unalmassá válik.

A Bakuganok animációja is sablonos, ami a különböző támadásokat illeti. Képzeld el, hogy egy szörny harapással támad, de a mozdulata pontosan ugyanaz, mint amikor a széttörő ököllel csap le. Kicsit úgy érzem, mintha a készítők nem fáradtak volna elég időt fordítani arra, hogy minden egyes képességhez külön egyedi animációt alkossanak. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az evolúció fogalmát is totálisan elrontották: a szörnyek ugyanúgy néznek ki, csak egy kicsit erősebbek lesznek. Ahelyett, hogy valami látványos, izgalmas átváltozást kaptunk volna, egyszerűen csak a statisztikák változnak.

Gyűjtögetés, ami semmit sem ad hozzá

A játéknak alapvetően a Bakuganok gyűjtése a lényege. Hát, ha reménykedtél, hogy egy izgalmas, összetett gyűjtögetős mechanikát találsz, gyorsan el kell keserítselek. A szörnyek választéka rendkívül szűkös, és amit a játék valójában kínál, az mindössze 16 különböző szörny. Ja, és persze mindegyik elemhez tartozik néhány variáció, ami inkább csak ront a helyzeten, hiszen így az egész gyűjtögetős élmény igazán jelentéktelen. Nem lesz semmi, ami arra ösztönözne, hogy mindet összegyűjtsd. Az egyetlen ok, amiért mégis gyűjtöd őket, az, hogy azt gondolod, hogy majd a következő szörny hasznosabb lesz. De nem lesz.

A világ, ami annyira üres, hogy szinte fáj

A világ, amit bejársz, egyszerűen nem ad semmi értelmeset. Kicsi, szűk, repetitív területek, amik nem különböznek egymástól, és mindegyik teljesen élettelen. Nincsenek érdekes mellékküldetések, a dialógusok borzalmasak, és a hangulat valóságos kihívás, hogy ráhangolódj. Az egész térkép úgy tűnik, mintha egy üres hátteret tettek volna ki, hogy végre elérd a következő harcot. Az atmoszféra hiánya erősen rányomja a bélyegét a játékélményre.

Online mód, amit gyorsan elfelejtesz

Az online mód is rettenetesen egyszerű. Egy gyors mérkőzést indíthatsz idegenekkel vagy barátokkal, de semmi különös nincs benne. Nincs semmilyen testreszabás, nincs módvariáció, és a legrosszabb, hogy a mérkőzések gyakran teljesen kiegyensúlyozatlanok. Mivel a legjobb csapat mindig nyer, hiába próbálsz valami izgalmasat kihozni, az egész nem ér semmit. És mivel a harcok sem érdekesek, az online rész igazából gyorsan unalmassá válik.