Aztech Forgotten Gods

Pedig miért ne lehetne egy olyan világot kreálni, ahol az azték kultúra egy futurisztikus csavarral kel életre? Nos, a Aztech: Forgotten Gods megpróbálja ezt megtenni, de sajnos nem mindenki számára lesz felejthetetlen élmény.

Mi a helyzet az alapokkal?

Az Aztech: Forgotten Gods egy futurisztikus, azték ihletésű világban játszódik, ahol a főhős, Achtli, egy mágikus kőgantlet segítségével veszi fel a harcot a feléledt kőkollosszusokkal, akik rombolásra készülnek. A felállás ismerős, hiszen a cél az, hogy ezeknek a hatalmas isteneknek a nyomába eredj, és sorra legyőzd őket, akárcsak a Shadow of the Colossus-ban, csak épp más stílusban.

A játékmenet azonban nem képes felvenni a versenyt a neves elődökkel. Bár az alapötlet érdekes, az egész játék úgy tűnik, mintha sosem találta volna meg a saját ritmusát. A harcok fárasztóvá válnak, mivel a gombnyomogatás túl hamar monotonossá válik, és a kamera irányítása... hát, az a frusztráció határvonalát súrolja. Mivel Achtli egy mágikus kőgantletet visel, az egész küzdelem központjában a támadások és kombók állnak. Azonban az ellenfelek legyőzése inkább egy ügyetlen gombnyomogatás, mintsem egy jól kidolgozott taktikai játék.

Harc és a kamera – A káosz uralma

A harc, amit a játék ígér, sajnos nem működik úgy, ahogy kellene. Az ellenségek legyőzése eleinte még szórakoztató, de ahogy haladsz előre, az egész folyamat egyre inkább zűrzavarrá válik. A harci mechanikák egyszerűek, de a nagyobb ellenfelekkel való küzdelem nem hoz igazi kihívást. Az irányítás és a kamera, amely folyamatosan eltorzítja a látványt, nagyban rontja a harci élményt. Még amikor az ellenségre próbálunk fókuszálni, a kamera gyakran elveszíti a kapcsolatot, és az egész akció egy kaotikus, irányíthatatlan masszává válik.

A harcok során, amikor elvileg az irányítás átvétele lenne a kulcs, az automatikus mozgás sokkal inkább okoz frusztrációt, mintsem megoldást. Mikor csak egyetlen gombnyomásnyira vagy a megfelelő irányba mozdulástól, de a kamera nem tart lépést, az egész játék gyorsan veszít az élvezhetőségéből.

Város és látvány – A stílus, de mi van a lényegekkel?

A város, amelyet a játékban bejárunk, kétségkívül lenyűgöző a maga módján. A futurisztikus azték építészet, a hatalmas piramisok, templomok, mind remekül néznek ki, de a város élettelen. A kevés NPC és a szinte teljesen üres tájak nem tesznek jót a hangulatnak. Az egész város úgy tűnik, mintha pusztán a látvány kedvéért lett volna felépítve, és hiába a szép grafikai elemek, egy idő után csak a kietlen, elhagyatott érzés marad meg bennünk. Ráadásul a játéknak nincs igazán semmi, ami motiválna arra, hogy visszatérj, mivel a küldetések és az események rendkívül ismétlődnek.

A város felfedezése eleinte izgalmas, de a repetitív küldetések gyorsan unalmassá válnak, és az egész játék egyre inkább élettelenné, üressé válik. Bár a látvány művészileg rendben van, a grafika nem elég részletes ahhoz, hogy elvonja a figyelmet a játékmenet gyengeségeiről. A fotó mód persze szépen kiemeli az esztétikai irányt, de ez sem tudja menteni az élményt.

Mi működik?

Az egyik pozitívum a játék látványvilága. Az azték kultúra futurisztikus újragondolása, a színes, mégis letisztult városok, a monumentális épületek és az apró részletek, amiket az environmentális designba csempésztek, igazán szemet gyönyörködtetőek. Továbbá, a különböző ellenségek és azok mozgásai valóban változatosak, ami egy-egy csata során friss élményeket hoz. A félelmetes kőkollosszusok, mint a fő főellenfelek, egy-egy jó ötletnek tűnnek, és a harcok először még valóban izgalmasak.

A város felfedezése is kínál némi élvezetet, különösen a különböző boltban elérhető testreszabási lehetőségek, de még ez is inkább apró szórakozást nyújt, mintsem hogy komoly változást hozna a játékmenetben.

Mi nem működik?

A harcrendszer unalmas. A monoton gombnyomogatás hamar ellaposítja az élményt, és hiába próbálják izgalmasabbá tenni az összecsapásokat a nagyobb boss harcokkal, a kamera és az irányítás állandó zűrzavara miatt nem tudod élvezni. A játékmenet elég egyszerű, de túl gyorsan válik frusztrálóvá, ahogy az ellenfelek egyre nehezebbek lesznek.

A város élettelensége is egy komoly probléma. Bár a design szép, a lényeg, ami miatt igazán érdekesnek kéne lennie, hiányzik. Az NPC-k alig láthatók, és bár a játék rengeteg helyszínt kínál, a felfedezés gyorsan elveszíti vonzerejét.

Zárás

A Aztech: Forgotten Gods remek ötletekkel próbálkozott, de a játékmenet és a technikai kivitelezés sajnos nem állja meg a helyét. A látvány és a futurisztikus azték világ nagyon szép, de a monoton harcok és a kaotikus kamera rendszer gyorsan elrontják a játékélményt. Azoknak, akik a látvány mellett a tényleges szórakozást is keresik, érdemes elkerülniük.