2064: Read Only Memories INTEGRAL

A történet és világ

A játék története egy olyan jövőben játszódik, ahol az emberek és a robotok közötti határok egyre inkább elmosódnak. A gépezetek szakszerűen dolgoznak, de az emberek megosztottak: egyesek elfogadják a testmodifikációt, mások elutasítják, és van, aki mindenáron ellene harcol. A világot a hatalmas vállalatok uralják, és a társadalmi egyenlőtlenségek szakadékát egyre mélyíti a robotok, vagyis a ROM-ok (Robot Operated Machines) munkaerőpiaci jelenléte. Minden egyes robot önálló személyiség, de mivel nem érző lények, könnyedén alávethetők az emberi társadalom kénye-kedvének.

A történet középpontjában egy cuki ROM, Turing áll, aki állítása szerint az első érző gép. A csavar a dologban, hogy Turing feltalálóját elrabolják, és neked kell kiderítened, mi történt vele. Ez egy klasszikus point-and-click kaland, amit a régi iskola kedvelői azonnal meg fognak szeretni. A játék nyilvánvalóan tisztelgés a Gabriel Knight: Sins of the Fathers és a Snatcher előtt, de azok is kedvelni fogják, akik az '80-as évek végén és a '90-es évek elején nőttek fel a digitális kalandjátékokon.

Játékmenet és párbeszédek

A 2064: Read Only Memories INTEGRAL nemcsak a sztorira épít, hanem a klasszikus kalandjátékokban megszokott point-and-click mechanikát is modernizálja. A játékmenet egyszerű, nem pörögnek az agyadra a bonyolult tárgykombinációs feladatok, helyette a párbeszédek és a történet viszik előre a cselekményt. Ami igazán szórakoztató benne, az a szüntelenül bővülő párbeszédfa és az, hogy a játékmenet logikusan vezet a következő állomásra. Nincs szükség órákig való kattintgatásra vagy idegesítő visszatérő feladatokra. A történet viszont rengeteg dialógust és karakterinterakciót igényel, így azoknak, akik szeretik a szöveges kalandokat, igazi csemege lesz.

A játék legnagyobb ereje a karakterekben rejlik. Turing, a főszereplő, folyamatosan szórakoztató társ, egy igazi kincs a játékban: egyszerre törékeny és képes meglepni a játékmenet során. A többi szereplőt, bár kevesebb figyelem éri, jól kidolgozottak, és fontos szempont, hogy a játék nemcsak a faji és nemi identitásokat dolgozza fel, hanem igazi sokszínűséget is mutat. Az egész világ tele van társadalmi feszültségekkel, de az, ahogyan a karakterek túllépnek azokon a külső különbségeken, meglepően felüdítő.

A zene és vizuális élmény

A zene az egyik legjobb része a játéknak. A szintetikus, retro jellege tényleg eltalálja a jövőbeli cyberpunk világ hangulatát, miközben minden dal kifejezetten jól passzol a játék tempójához. Az INTEGRAL verzióban egy újabb szintre emelkedik a hangzás, és a zene végig meghatározó szereplője marad az élménynek. A grafika viszont nem olyan lenyűgöző, mint a zene: bár a világ színes és érdekes, az ellenségek dizájnja meglehetősen sablonos, és hamar unalmassá válik. Ha túlságosan megállsz, hogy élvezd a látványt, könnyen felfedezheted, hogy a látványvilág nem olyan eredeti, mint ahogy azt a sztori sugallná.

A játék kezelése is kicsit fapados: bár az irányítás nem nehéz, a Look, Touch, Speak és Use item with rendszert elég ügyetlennek érzem. A mozgás és az interakciók során a bal Joy-Con használata nem mindig a legpraktikusabb megoldás, és egy kicsit zavaró, hogy nincs érintőképernyős támogatás a kézi módnál. Az, hogy minden egyes elemet manuálisan kell megérinteni, némileg rontja az élményt, és kissé darabossá teszi az interakciókat.