Omno

Bevezetés

A Omno-val kapcsolatban talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy mit vársz el tőle. Ha egy olyan élményre vágysz, ami csak elvisz valahová, ahol nem kell sietni, ahol a nyugodt zene és a gyönyörű tájak segítenek elmenekülni a napi rohanás elől, akkor Omno lehet a neked való választás. De ha a kihívások és a mélyebb történet vonzanak, akkor valószínűleg gyorsan csalódni fogsz. A játék nem arról szól, hogy legyőzd a világot, hanem hogy felfedezd, ami körülötted van – és ha ezt tisztában vagy elfogadni, akkor egy szép kis utazás vár rád.

Játékmenet – Könnyed mozgás, könnyed élmény

A Omno játékmenete tényleg nem akar megerőltetni. Nincsenek bonyolult irányítási mechanikák, és igazából nem is szeretnéd, hogy legyenek. A játéknak éppen az adja a varázsát, hogy nyugodtan szánhatod az idődet a tájak felfedezésére, miközben a platformer szakaszok során néha ugrálnod kell egyet, vagy éppen egy sima csúsztatós blokk rejtvényt kell megoldanod. A játékmenet tehát nem bonyolult, nem siettet, de sajnos a puzzle-ök néha elég unalmasak tudnak lenni, ami kissé megtöri az élményt.

A legnagyobb probléma, hogy a játékmenet nem mutat túl sok újat. Az elején még úgy érzed, hogy minden pofonegyszerű, aztán rájössz, hogy már mindent láttál. Az ugrás néha idegesítően pontatlan, de a későbbi képességek segítenek ezt kiegyensúlyozni, és ahogy haladsz előre, a mozgás sokkal szórakoztatóbbá válik. Sajnos azonban nem minden szempontból működik a játékban ez a fejlődés, és a kezdeti lazaság sokszor átcsap egy enyhe unalmasságba.

A világ – Kép és hang

A Omno világa egy igazi képeslap: gyönyörű tájak, nyugodt atmoszféra. Az egész játék szemet gyönyörködtető vizuálisan, és a zenék is szépen illeszkednek a hangulathoz. A tájak monumentálisak, mégis valahogy üresek. Nem úgy üresek, mint egy elhagyatott város, hanem inkább elgondolkodtatóan üresek: mintha mindent elhagyott volna valami, és te vagy az egyetlen, aki felfedezi a romokat. A látvány valóban sokat ad hozzá a játékélményhez, de sajnos a grafikai stílus, bár szép, nem mélyíti el a világot annyira, mint mondjuk egy Journey-ben.

A zenék egyébként rendkívül meditatívak. Olyan hangulatot árasztanak, ami könnyedén elterelheti a figyelmed a játékról és arra ösztönöz, hogy egyszerűen csak létezzen a világban. De ez a zene, a látvány és az egyéb hanghatások sem feltétlenül elég ahhoz, hogy tartósan belefeledkezz. Egy kis háttérzaj ugyan, de nem az, ami igazán bepörget.

A történet – A titkok keresése

A történet elég egyszerű: egy szertartásos utazás formájában követhetjük a főhőst, miközben a titokzatos fények vezetnek minket. Az egész elég halk, és a történet valóban sokáig nem mond túl sokat. A titkos bölcsességekkel ellátott kősziklákat olvasgatva próbálhatjuk megérteni, mi is zajlik, de igazából nem történik semmi forradalmi. A történet annyira szelíd és gyengéd, hogy a végén sem érezzük azt, hogy bármit is elérnénk. Az egész inkább egy hangulatkeltés, mintsem egy épített történet.

Zárás

A Omno egy olyan játék, amely teljes mértékben el van találva a pihenésre. Nincs semmi, ami különösebben megterhelne, és ez lehetőséget ad arra, hogy egyszerűen élvezd a világot. Ugyanakkor az is igaz, hogy a játékmenet egy idő után egy kicsit túlságosan is könnyűvé válik. Ha valami igazán izgalmasra vágysz, akkor Omno nem fog tudni elégedetté tenni, de ha valami nyugtató és szép élményre van szükséged, akkor kétségtelenül egy kellemes menedéket találhatsz itt.