Heretic + Hexen

Ez a csomag két Raven Software-klasszikust hoz vissza, minden létező extrával, modern kényelmi funkciókkal, és – ami külön öröm – vadonatúj epizódokkal, amik nem csak kipipált bónuszok, hanem valódi tartalom.

Heretic – Doom volt, de varázslattal

A Heretic 1994-ben azért volt különleges, mert nem próbált több lenni Doomnál, csak más. Fantázia-környezet, mágikus fegyverek, inventory rendszer – akkoriban ez elég volt ahhoz, hogy kitűnjön a Doom-klónok tengeréből. John Romero neve producerként pedig eleve adott neki egyfajta kultstátuszt.

Nightdive keze alatt a Heretic pont annyit változott, amennyit kellett. A legfontosabb: az ellenfelek végre nem szivacsok. Az eredeti játék néha kifejezetten frusztráló volt a túl sok lövést igénylő ellenfelek miatt, itt viszont sokkal jobb a tempó. A harc gördülékenyebb, mégis megmarad a kihívás.

A látványt finoman felturbózták, nem csináltak belőle mást, csak szebben olvashatót. És igen: giroszkópos célzás van, ami ezeknél a játékoknál ma már alapkövetelmény, de még mindig öröm, ha jól van megcsinálva.

Hexen – ambíció, végre kezelhetően

A Hexen mindig is problémásabb darab volt. Imádtam az ambícióját: három kaszt (harcos, pap, mágus), összekapcsolt pályák, visszatérés korábbi helyszínekre. De az eredeti játékban ez gyakran fulladt értelmetlen bolyongásba.

Itt jön Nightdive egyik legjobb húzása: térképes jelölők. Apróságnak hangzik, de óriási különbséget jelent. Nem old meg mindent helyetted, nem vezet kézen fogva, de megszünteti azt az érzést, hogy vakon nyomkodod a falakat, hátha történik valami. Veteránként ezt ki is kapcsolhatod – új játékosként viszont aranyat ér.

A másik nagy plusz a kasztváltás lehetősége játék közben. Meguntad a mágus törékenységét? Átállsz harcosra. Ez nem csak kényelmi funkció, hanem játékélményt formáló döntés, ami az eredetiben nagyon hiányzott.

Új epizódok, amik tényleg újak

A Faith Revived és a Vestiges of Grandeur simán elmenne elveszett DLC-ként a kilencvenes évekből. Pályadizájnban, tempóban, hangulatban tökéletesen passzolnak az alapjátékokhoz. Nem érződik rajtuk, hogy „utólag odabiggyesztett” tartalom lennének – ez a Nightdive egyik legnagyobb erénye.

Őszintén: már az alapjátékok modernizált verziójáért is boldog lettem volna. Ezekkel az extra epizódokkal viszont a csomag egy ligával feljebb lép.

Technika, zene, extrák – ahogy kell

60 fps stabilan, szélesvászon vagy klasszikus 4:3, felbontásskálázás, hatféle célkereszt – a Nightdive-féle kötelezők mind megvannak. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, milyen lenne 120 fps-sel egy Switch 2-n, de jó, haladjunk sorban.

A zenei kínálat külön öröm. Az eredeti zenék mellett választható FM-szinti, MIDI, és Andrew Hulshult újrakevert soundtrackje. Utóbbi brutálisan jó. Pont az a fajta modernizálás, ami tiszteletben tartja az eredetit, de ad neki egy extra adrenalininjekciót.

A multiplayer működik, bár némi jank itt-ott becsúszik. Teleportáló játékosok, ugráló animációk – nem ideális, de barátokkal még így is szórakoztató.

És végül: Raven Vault. Koncepciórajzok, textúrák, dizájndokumentumok. Nem múzeum, hanem egy szerethető extra, amit jólesik átlapozni.

Zárás

A Heretic + Hexen újabb bizonyíték arra, hogy a Nightdive Studios érti, mit jelent a „remaster”. Nem csak felbontást növel, hanem játszhatóbbá, szerethetőbbé teszi a múltat. Ezek még mindig kilencvenes évekbeli FPS-ek, szóval nem mindenkinek fognak bejönni, de aki szereti az old-school lövöldét, annak ez kötelező.

Most már tényleg csak egy dolgot kérek: Switch 2, natív verzió, 120 fps. Tudom, hogy meg tudjátok csinálni.