Bár az utóbbi években a metroidvania stílus egyre inkább telítődött a **Hollow Knight** és az **Ori** sorozatokkal, **Bo: Path of the Teal Lotus** könnyedén kiemelkedik a tömegből.
Van az úgy, hogy már az első percekben levágod, miből főz a játék – és azt is, hogy kitől tanulta a receptet.
A Switchen arcade autós játékból Dunát lehet rekeszteni, **komolyabb versenyszimulátorból viszont alig akad valami**. Nem véletlen: a hardver egyszerűen nem erre lett kitalálva. A Gran Turismo és a Forza Motorsport világa itt csak álom, a korábbi próbálkozások pedig – elég csak a WRC-széria vaskos, kompromisszumos portjaira gondolni – ritkán sültek el igazán jól.
Van valami különösen jóleső abban, amikor egy régi nagy név nem poros emléknek érződik, hanem élő, lüktető játéknak – az X/X-2 HD Remaster pedig pont ezt csinálja: nem muzeális tárgy, hanem két, ma is meglepően élesre csiszolt kaland.
A *Darkest Dungeon 2* rögtön az elején egy pofon üt, amikor a játék indításakor közlik veled, hogy bizony, *sokszor* fogsz elbukni. És bár ezt nem azért mondják, hogy elbátortalanítsanak, hanem inkább hogy beállítsák a várakozásokat, nem árt, ha készen állsz rá. Ez a játék ugyanis nem kímél. Ha szereted a kihívásokat, a taktikai gondolkodást, és nem ijedsz meg a nehézségtől, akkor a *Darkest Dungeon 2* lesz az, ami miatt újra és újra visszajössz. De ha gyors szórakozásra vágysz, akkor itt nem a helyed.