**A Rocket Knight Adventures** nem véletlenül érdemelte ki az "underrated" címkét. Bár a Konami akkoriban valóban igyekezett minden fronton elindítani Sparkstert, a sorozat egyelőre nem került be a köztudatba úgy, mint mondjuk a Sonic vagy a Mario. Pedig ha jobban belegondolunk, a játék tökéletesen megtestesítette azt a fajta 16-bites akciójátékot, ami minden játékosnak egy életre szóló élményt adhatott volna, ha épp ott és akkor került volna bele a fénybe.

Mikor játszottál utoljára olyan játékkal, ami *csak* úgy szépen megengedte, hogy elmerülj benne, anélkül hogy ordítva akarta volna megmondani, mi a teendő? Na, a *Fading Afternoon* ilyen játék, és egy picit úgy érzem, mintha a régi Kunio-kun játékok elegánsabb, érettebb, és kicsit *szomorúbb* felnövését látnánk itt. A legjobb része pedig, hogy a *Yakuza* sorozat helyett, ez egy elég komoly, pixelált kis világba helyez minket, ahol a lassú felfedezés a kulcs, nem pedig a vértől csöpögő ökölharc.

A „melyik a legjobb focis játék” vita nagyjából egyidős magával a műfajjal. Switch-en viszont sokáig nem is volt igazi vitaalap: volt az *EA Sports FC* (ami szerencsére mára végre vállalható), Konami pedig eltűnt az *eFootball*-lal együtt. Maradtak az arcade indie próbálkozások, változó minőségben.

Ha valaki azt mondja neked, hogy egy új *Star Wars*-játék, ami ingyenes, hőstípusokra épít és kicsit **Overwatch**-ra hajaz, biztosan felvonod a szemöldököd. Nem csoda, hiszen az ilyen címek a múltban sokszor csalódást okoztak. Azonban a *Star Wars: Hunters* végül mégis meglepett, és a Switch-exkluzív verzió egy olyan élményt ad, ami bőven megérdemli a figyelmet, ha éppen egy szórakoztató, gyors PvP lövöldözős játékra vágysz.