Amikor elindítottam a *World of Goo 2*-t, az első gondolatom az volt: „ez pontosan így nézett ki régen is” – aztán gyorsan rájöttem, hogy ez hazugság, amit az agyam mond magának, mert a folytatás sokkal szebb, csak nem tolja az arcomba.
A **Trinity Fusion** már két éve felkerült a mentális „figyelni kell rá” listámra, amikor először kipróbáltam egy rendezvényen. Azóta sok minden történt a roguelite–metroidvania fronton, de jóleső érzés leírni: ez a játék *beváltotta* az ígéretét. Nem forradalmat csinál, hanem pontosan tudja, mitől jó ez a műfaji keresztezés, és magabiztosan, lendületesen szállítja.
Amikor a Nintendo 2021-ben kiadta a **Metroid Dreadet**, elég egyértelmű volt, hogy hullámot indít el. Gyors, feszes, agresszív metroidvaniák jönnek majd, amik megpróbálják elkapni azt az idegesen lüktető flow-t. A **MARS 2120** pontosan ebből a vágyból született – csak épp az a baj, hogy a lényeg valahol útközben elveszett.
A játékmenet egyszerű: egy névtelen sárga fickó bőrébe bújva egy brit kisváros, Barnsworth problémáira keresed a megoldást. De nem úgy, ahogy egy normális hős tenné, hanem olyan módon, hogy szinte minden feladatot teljesen abszurd módon oldasz meg. A humor a kulcs itt, és ha nem tudod megérteni a mélyebb brit kulturális utalásokat, akkor könnyen eltévedhetsz a vicces zűrzavarban. De ha szereted a hülyeséget és a paródiákat, akkor *Thank Goodness You’re Here!* az a játék, amely egyszerűen megnevettet – és nagyon jól teszi.
A **Star Wars: Bounty Hunter** Switch-es visszatérése olyan, mintha egy régi VHS-t tennék be új tévébe: felismerem, szeretem, de közben pontosan látom minden karcát és reccsenését.