Itt van 2017, és én még mindig nem hiszem el, hogy a *DOOM*, az a *DOOM* – amelyik húsz évet várt, hogy újra felbukkanjon a Nintendo konzolján – most a kezemben van. 8-10 órányi kampány, néhány óra multiplayer, és egy kis arcade mód után azt mondhatom, hogy ez valami elképesztő, de nem mentes a kisebb hibáktól sem. A kérdés, hogy miért pont most, miért pont ezen a platformon, és hogy vajon mi teszi igazán különlegessé ezt a portot.

Ha valaki valaha is azt mondta volna nekem, hogy egy játékban koi halat kell vezetnem lotus virágokhoz, miközben rosszindulatú fekete halak próbálnak elgázolni, azt hittem volna, hogy csak valami szürreális álom. De itt vagyunk, és *Koi DX* valóban ezt kínálja. De vajon mindezt jól csinálja? Rövid válasz: nem igazán.

**Volt egy pillanat, amikor azon kaptam magam, hogy egy macskát irányítva, gurulva kerülöm ki a tűzgolyókat, és közben teljesen természetesnek érzem az egészet.**

Ha valaki azt mondja, hogy a Super Putty Squad a videojátékok Szent Grálja, akkor valószínűleg egy régi játékos, aki még a SNES korszakában próbálta ki az eredeti Putty Squad-ot. De a mai világban, amikor a Switch-en a platformer játékok igazi mesterművekkel vannak tele, vajon mit nyújt a nyújtózkodó kék maszat, ami évek óta próbálkozik visszatérni a modern konzolokra? Hát, nem sok újat.