Koi DX

Az alapötlet – Halak, lotus virágok és fekete halak

A játék célja egyszerű: irányítunk egy koi halat, és arra törekszünk, hogy más koi halakat vezessünk lotus virágokhoz, miközben a szennyezett vizet tisztítjuk. A történet szerint a fekete halak a gonosz erők, és ha beleütközünk valamelyikükbe, az megállít minket egy rövid időre. Az alapötlet ugyan érdekesnek tűnhet, de nem több, mint egy elnagyolt demó, ami hamar unalmassá válik.

Játékmenet – Ha sokáig úszol, megfulladsz

A játékmenet kezdetben még izgalmas lehet, de gyorsan lecseng. A feladatok egyre ismétlődnek, és egy idő után úgy érezheted, hogy egyfolytában ugyanazokat a köröket futod. Az igazi probléma, hogy semmi nem nehezíti meg az utadat. A fekete halak ugyan elgáncsolhatnak, de ezek a találkozások inkább irritálóak, mint izgalmasak. Az egész játékmenet inkább csak arról szól, hogy úszkáljunk ide-oda, próbáljuk megtalálni a másik halat, hogy aztán újra és újra ugyanazon a pályán pörögjünk. Képzelj el egy nagyon lassú tempójú, szinte monoton autós játékot, ahol a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy ne ütközz bele a fákba. Ennyi.

Az egyetlen próbálkozás a játék dinamikájának frissítésére néhány egyszerű rejtvény, de azok sem sokkal jobbák. Képzeld el, hogy össze kell illesztened két hasonló gyíkot – valóban, ennyi. Ha nem sikerül, akkor egyszerűen újra próbálhatod, míg végül meg nem oldod. Szórakoztató? Hát, nem igazán. Az egész úgy érződik, mintha egy végeláthatatlan tutorialt játszanánk, ahol a fejlesztők nem igazán gondolták végig, mi az, amitől egy játék szórakoztatóvá válhat.

Kép és hang – Színkavalkád és monotonitás

A grafikát is megemlíthetjük, de ne várj túl sokat. Az alapvetően színes, egyszerű vizuális megjelenés eleinte szép, de ha közelebbről megnézed, hamar kiderül, hogy nem tartozik az igazi "wow" kategóriába. A sziklák elmosódottak, a liliomlevelek árnyéka abszurd módon túlnyúlik a vízfelszín felett – szóval nem épp az a látvány, ami miatt érdemes lenne újra és újra elindítani a játékot. A zene sem sokkal jobb: a halk zongoradarabok és harangok próbálnak meg szomorkás hangulatot teremteni, de igazából inkább csak zavaróak, mintsem emlékezetesek.

Miért érzed úgy, hogy sokkal többet várnál?

A játék annyira gyorsan kiürül, hogy két óra alatt elérheted a végigjátszást, ha nem is rohanva haladsz. A nyolc pálya között keresheted a csillagokat és a rejtvénydarabokat, amelyek egy-egy festményt árulnak el a történetből, de ezek mind csak a jól ismert üzenetet hirdetik: "Az emberiség elrontja a természet tisztaságát." És ha már itt tartunk, a játék végén elérhető koi színek is csupán palettaváltoztatások, semmi több. Az egész játék úgy érzi magát, mint egy hiányos ötlet, amit erőltetve próbáltak kiegészíteni egy-két dologgal, amit a végén meg sem tudsz igazán élvezni.