Spellspire

Szavak, varázslat és toronymászás

A Spellspire egy pofonegyszerű koncepcióra épít: egy torony tetejére kell eljutnod, miközben szörnyeket győzöl le, de nem pusztán karddal vagy varázslattal. A fegyvered itt a szó, a szavaid ereje – pontosabban: az, hogy gyorsan és ügyesen össze tudsz-e rakni három vagy több betűből egy támadást. A harc nem az a fajta „csapkodós”, hanem inkább egy szócsata, ahol a megfelelő kombinációkhoz szükséges a gyors gondolkodás és némi nyelvi leleményesség.

A játékmenet pofonegyszerű: egy torony számos szintjén kell legyőzni a szörnyeket úgy, hogy szavakat alkotsz a véletlenszerűen kapott betűkből. Ez egy olyan szórakoztató kihívás, amit kézben, hordozható módban igazán élvezetes játszani – hiszen minden egyes szint csak pár percig tart. Az egész játék koncepciója kifejezetten arra épít, hogy rövidebb időszakokban is élvezhető legyen. Azonban van itt egy kis probléma is: a „szórakoztató” rész gyorsan átválthat monotonitásba, különösen, ha újra és újra ugyanazokat a szintet kell pörgetni, hogy pénzt gyűjts a következő fejlesztéshez.

Miért hoz szót és pálcát, ha nem tudsz szórakozni?

Már az első pár perc után úgy éreztem, hogy egy igazán kellemes, de rövid élményben vagyok, de a fokozódó nehézségekkel együtt eljön az a pont, amikor csak a grind marad. A betűkombinációk eleinte szórakoztatóak, de később az, hogy egy-egy szörnyet legyőzni csupán véletlenszerű betűk kombinálásán múlik, egy kicsit lecsökkenti a taktikai lehetőségeket. A szörnyek is egyre bonyolultabbá válnak, és míg kezdetben ez szórakoztató kihívás, később inkább kényszerű ismétlődést jelent.

A valódi kihívás abban rejlik, hogy a betűk, amiket kapsz, nem mindig segítenek. Ha három „O”-t kapsz, akkor bizony eléggé elképzelhetetlen szót alkotni – ami frusztráló tud lenni, főleg a boss harcoknál, ahol egyetlen hiba is halálos lehet. De ne aggódj, ha rossz szóval támadsz, a játék hajlandó elfogadni néhány nem túl kedves kifejezést is – valószínűleg valahol egy fejlesztő is szeretett volna már néhány szót elhadarni, amit a szörnyek megérdemelnek.

Szórakoztató, de mennyire marad tartós?

A játéknak van egy pofonegyszerű és szórakoztató hangulata, de a hosszú távú élmény elég gyorsan egyhangúvá válik. A fokozódó nehézségek, a grind és a betűkombinációk repetitív természetével a Spellspire csak kis adagokban érvényesül igazán. Egy-egy új szint és a különböző szörnyek bevezetése ad némi változatosságot, de amúgy az egész játék inkább egy repetitív rutin, ahol nem igazán történik semmi új. A 100 szint végigjátszása után nem is marad más, mint egy új játékmód, ami már nem ad többet, csak a szavak határait feszegeti.

A játék dizájnja nem akar sztorit vagy látványt csinálni, inkább a gyors, egyszerű szórakozást célozza meg – és ezt jól is csinálja, bár nem mondanám, hogy maradandó élményt ad. A zene és a hangulat viszont illik a történethez, és teljes mértékben megfelel annak, amit elvárunk egy ilyen stílusú játéktól.