Tallowmere

A harc, ami egyszerű, de adrenalinbombaként hat

A Tallowmere játékában az akciópályák végigküzdése a fő vonzerő, és bár a játék alapvetően egy 2D akció-platformer, a hangsúly inkább a harcon van, mint a platformozáson. Az ugrómechanizmus azonnal megragadja a figyelmet, hiszen itt gyakorlatilag végtelen számú ugrásra van lehetőség, így szinte lebegsz a levegőben, miközben folyamatosan lootokat gyűjtesz, és a különböző ellenfeleket irtod. Az alap harc viszonylag egyszerű: kezdetben egy kezdő fegyverrel indulunk, és a harcok során új fegyvereket gyűjthetünk, mint például kardokat, bazi nagy bazukákat vagy varázspálcákat. Mindegyik fegyver különböző játékmenetet hoz, de a legtöbb alapvetően ugyanazt a harci stílust követi.

A védelmi rendszer nem bonyolult: a pajzsoddal el tudod blokkolni a támadásokat, de ne várj csodákat, mert a mozgás sebessége lelassul, miközben próbálod megvédeni magad. Mindez egy olyan harcrendszert eredményez, ami a taktikázásra és az időzítésre épít – nem fogsz csak úgy bemenni, és megöleled az összes ellenséget. A Dark Souls-ra emlékeztető érzés jön elő, amikor megtanulod, mikor kell előre törni, és mikor érdemes hátrálni. Igen, eleinte elég frusztráló, de ahogy összecsiszolódik a rendszer, tényleg elkezd élvezni a kihívásokat.

A loot és a fejlődés: Hogyan legyél egyre erősebb

A lootok és a különböző passzív bónuszok kulcsfontosságúak a fejlődéshez. Mivel a különböző szobákban kereskedők és kincsesládák várnak, érdemes alaposan végignézni mindent, hogy megfelelő felszerelést szerezz. Az eredményes loot-vásárlás nemcsak a harcban segít, hanem az életben maradásban is. Minden egyes új felszerelés nemcsak jobban védi a karakteredet, hanem különféle passzív bónuszokat is ad, így a játékmenet fokozatosan egyre izgalmasabbá válik, miközben az ellenfelek száma is nő.

Ez adja a játék igazi stratégiai mélységét: a különböző felszerelések és fegyverek kombinációi segítenek felkészülni a soron következő kihívásokra. A random loot rendszer tökéletesen illeszkedik a roguelike műfajhoz, és minden alkalommal új lehetőséget kínál arra, hogy új stratégiákat próbálj ki. A bossok legyőzése, a túlélés és a lootok keresése mind egyre erősebbé tesznek.

A nehézség és a kihívások: Kiszámíthatatlan vagy épp túl kemikusan nehéz?

A játékmenet során számos olyan rendszer is be van építve, amelyek segítenek abban, hogy a nehézséget a saját igényeidhez igazíthasd. Ha túl keménynek találod, akkor macskák feláldozásával növelheted az életerődet, de cserébe a pontjaid külön táblázatra kerülnek. Ezzel szemben ha extra nehézséget szeretnél, akkor a Grim Reaper segítségével extra büntetéseket adathatsz hozzá, mint például erősebb ellenfelek vagy az egészség növelésének megakadályozása. A nehezítés és az extra kihívás jó ötlet, de az is igaz, hogy egy-egy rosszul megtervezett szoba könnyen elveheti az előző karaktered minden elért eredményét.

A kooperatív mód is elérhető, amiben akár négyen is játszhattok. A kooperáció egy jó módja annak, hogy elűzd a monotonitást, bár az elején a játék kissé könnyebbé válik, mikor a két játékos együttes erejével le tudja darálni az ellenfeleket.

Az esztétika: A játékot szürke ködbe burkolja a minimalizmus

A grafika és az animációk nem éppen kiemelkedők. Az egész játék egy minimalista, "praktikus" vizuális stílust követ, amely sokszor unalmasnak tűnik. Az egyszerű dizájn és a hiányzó művészi megközelítés kifejezetten csúnyává teszi a játékot. A zene sem sokkal jobb, inkább szürke háttérzene, ami nem igazán erősíti a feszültséget. Az esztétikai rész tehát messze elmarad a játékmenettől.