RXN -Raijin-

Bevezetés

A történet szerint három pilóta ugrik a RXN mecha pilótafülkéjébe, hogy vadásznak a titokzatos Ulka-ra, akik a gonosz Yukata irányítása alatt egyaránt szerves és mechanikai szörnyek. Bár a történet és a párbeszédek igazán nem töltenek be komoly szerepet, hiszen a játékmenet sokkal inkább a verekedésről szól, mégis van egy próbálkozás, hogy valami hátteret adjanak a háborús helyzethez. A párbeszédek azonban szinte követhetetlenek – és ha mégis sikerülne megérteni őket, azok inkább a sablonos hősi retorikát és kliséket pufogtatják. Ha szeretnéd, hogy az anime betétdalok és túlzó szinkronhangok feldobják az élményt, akkor biztosan élvezni fogod a hangulatot. Ha nem, akkor az egész inkább idegesítő háttérzaj marad.

Játékmenet – A fegyverek és a villámgyors harcok

Ahogy a cím is sugallja, a Raijin nemcsak egy mecha, hanem a vihar megtestesítője is, és pont úgy zúz, mint egy őrült gyors vonat. Az alapjáték a klasszikus shmup mechanikára épít, és ha jól beleszaladsz a kezdő képernyőre, egyből fel fog tűnni, hogy a fegyverek rendkívül szórakoztatóak. A három pilóta mindegyike más fegyverekkel rendelkezik, így a változatos támadási módok és mozgási minták igazi frissességet hoznak a játékba. A lángoló rakéták, a lézerek és a robotcsápok nemcsak hatékonyak, hanem igazi pörgős akciókat adnak, ahogy az ellenség és a saját mechanikánk szinkronban dolgozik. A fegyverek szintlépése és a megfelelő időzítés megtanulása pedig kulcsfontosságú lesz.

A nehézség is a trükkös része a játéknak. Az egész játék során elengedhetetlen a gyors reagálás, mert bár az alap harc egyszerűnek tűnik, ahogy a szintet és az ellenfelek számát növeled, a játék tényleg kipróbálja a türelmedet. Az ellenfelek megjelenése és a rengeteg lézer és golyó szinte minden egyes pillanattal fokozza az izgalmat, de az egész hangulata inkább egy jó adag imádott retro arcade hangulatot idéz, ahol minden apró hibának megvan az ára.

A grafika és a lassulás – Mi történik, amikor lelassul a vihar?

A grafika vegyes érzelmeket keltett bennem. A mecha és az ellenséges robotok látványa rendkívül látványos, ahogy a robbanások, a lézerek és a világító effektek igazi szemkápráztató show-t adnak. Azonban, ahogy az egyik szint végére érünk, a background egyszerűsége és a gyenge textúrák egy kicsit kiábrándítóak. A menük is gyakran visszavágják az élményt, mivel bár a karakterek szépen megrajzoltak, a pályán nem látunk semmi igazán részleteset vagy érdekeset. Az igazi probléma akkor jön elő, amikor a harc hevében a játék hirtelen lelassul. A képkockák esése nemcsak frusztráló, hanem a harc tempóját is jelentősen megszakítja, amit a gyors reakcióidővel rendelkező rajongók nem fognak díjazni.

A pályák és az ismétlés – Ami túl rövid, az ismétlődővé válik

A játék 50 fejezetet kínál, de sajnos az egész túl gyorsan túl ismerőssé válik. Bár az alternatív útvonalak és az új ellenségek adnak némi frissességet, a szintek többsége iszonyatosan rövid, és nem több pár percnyi szórakozásnál. Az ismétlődő pályák, a hasonló struktúrák és a gyakori boss harcok egy idő után felesleges terhet raknak a játékélményre, mivel a fejlődés mindössze pár könnyed ugrásból és ugyanazon ellenfelek legyőzéséből áll. Az új fegyverek és a pilóták szintlépései ugyan érdekesek, de a fokozódó ugyanazok a harcok egy idő után kiüresítik a korábbi élményt.

Zárás

A RXN - Raijin egy klasszikus shmup, ami visszahozza a régi arcade játékok szellemét, de ugyanakkor tele van olyan hibákkal és monotonitással, ami miatt nem tudja végleg megnyerni a játékosok szívét. A harcok pörgősek, a fegyverek változatosak, de a lassulások, az ismétlődő pályák és a hiányzó mélység komolyan hátráltatják az élményt. Ha viszont a pörgős retro stílust keresed, és hajlandó vagy küzdeni az akadályokkal, akkor egy szórakoztató élményben lesz részed, amit azért ne várj túlságosan hosszú ideig tartónak.