Hiragana Pixel Party

Az alapok: A karakterek és a ritmus

Az alapfelállás egyszerű: egy lány, aki fut és ugrik, miközben egy szórakoztató chiptune háttérzene szól, miközben megpróbálod követni a japán szimbólumokat. A játék célja, hogy megtanulj olvasni hiraganát és katakanát, miközben a ritmusra reagálsz, és helyesen nyomsz gombokat a megfelelő karakterekhez. Oké, most lehet azt mondod, hogy „Mi a fenét?”, de a kulcs az, hogy a játék tanítja meg neked a szimbólumokat, miközben szórakoztat is. Képzeld el, hogy egyfajta ritmus alapú tanulásra építkezik, ahol a gombokhoz tartozó karakterek mindig változnak, és a játék jól balanszolja a tanulást a szórakozással.

A PaRappa the Rapper-hez hasonló stílusban egy-egy karaktert le kell másolnod, és ha eltalálod a ritmust, akkor a helyes karakterekhez tartozó gombokat kell lenyomnod. Ez egyszerűnek hangzik, de gyorsan kiderül, hogy a ritmus érzékelésén túl, a helyes szimbólumok társítása nem is olyan könnyű, mint amilyennek tűnik.

A játékmenet: Ügyesség és taktika a karakterekkel

A játék felépítése tényleg okosan van megtervezve. Az elején minden új karaktert egyenként tanulsz meg, de minél több szintet érsz el, annál többet kell egyszerre összegyűjtened. Ha először találkozol a "ko" karakterrel, akkor az lesz az egyetlen karakter a versben, de ahogy haladsz előre, egyszerre több karaktert is meg kell tanulnod, és a játék folyamatosan új elemekkel lep meg. Az alapvető ritmus mellett egyre jobban előtérbe kerül az is, hogy mit és hogyan kombinálsz. Ezt szép lassan vezetik be, de amikor már több karakter egyidejűleg szerepel a képernyőn, akkor igazi kihívás elé állít a játék.

A játéknak van egy szép eleganciája, ahogy lépésről lépésre bevezeti a japán szimbólumokat, és mindezt az iskolás módszertől távol, szórakoztató és pörgős módon teszi. Az elején még nem is gondolnád, hogy egy játék valóban taníthat, de valahogy mégis sikerül megjegyezni az egyes karaktereket. Az egész játék folyamán az ismétlés kulcsszerepet kap, ami mind a tanulás, mind a játékmenet szempontjából jót tesz neki.

A zene: Chiptune varázslat

A chiptune soundtrack nemcsak a hangulatot emeli meg, hanem igazán jól passzol az egész játékhoz. Az animált karakterek, a gyors tempójú játék és a folyamatos gombnyomogatás minden egyes szinttel egyre inkább leköt, miközben a zene pörög és szórakoztat. Ha valaha is szeretted a régi Anamanaguchi vagy hasonló stílusú zenéket, akkor itt otthon érezheted magad. Az egész aláfestés nemcsak, hogy energizál, hanem segít a tempó tartásában is.

Switch-en: Az irányítás kérdése

Most jön a feketeleves: a portolás. Hiragana Pixel Party nem hibátlan a Switch-en. Az irányítás és a felhasználói felület kicsit kavaros lehet, főleg ha a kézikonzolon játszol. Az állandó popup üzenetek, amikor a választásokat meg kell erősítened (például amikor a megfelelő ételt választod a madár etetésére), egy kicsit zavart okoznak. Tényleg, a D-pad és az analóg kar használata is néha kicsit összekeveredik, és nem könnyíti meg a dolgodat. Ezen kívül a játék néha akadozik, főleg ha túl gyorsan próbálsz reagálni. A gyönyörű grafika ellenére az irányítás néha megzavarhatja az élményt.

Értékelés: 8/10 – Szórakoztató, okos és tanulságos, de a portolás még finomhangolásra szorul.