Neva

Egy utazás a barátság és a veszteség között

A történet egyszerű, de hatékony. Alba, a magányos kardforgató, és Neva, az ő hűséges farkas-kísérője, a kalandjuk során a természetes világot fenyegető démoni árnyékok ellen harcolnak. Az egész történet arról szól, hogy hogyan birkóznak meg a veszteséggel és a félelemmel, miközben a kettősük közötti mély, szó szerint és átvitt értelemben vett kötelék mindig központban van. A játék nem húzza túl a drámát, de az érzelmi hatások így is mélyek. A kis pillanatok, mint amikor Alba kétségbeesetten keresgéli Nevát a harc közepette, vagy amikor egy hosszú, meghitt öleléssel zárják le a nehéz pillanatokat, igazán emberivé teszik az egész élményt.

Játékmenet: Pörgős, de nem túl bonyolult

A platformer műfaja éppoly egyszerű, mint amennyire hatékony. Nincs szó túl bonyolult mechanikákról, de a játék megfelelő tempót diktál. Egyre-másra küzdesz a démoni árnyakkal, ugrálsz, kerülgeted a gyökereket, amik az egész világot szennyezik, és mikor szükség van rá, még a kardod is előkerül. Az alapvető mechanikák – ugrás, dupla ugrás, légdash – mind jót tesznek a dinamizmusnak, de nem szabad elvárni, hogy mindent átformáljanak. Viszont, amikor a játékba belépnek az ellenségek, akkor a dolgok felpörögnek. Az irányítás kifejezetten szórakoztató, bár a harcokban néha előfordul, hogy egy-egy bossfight túlzottan is súlyos lehet. De akkor is jó érzés, amikor végre sikerül leverni egyet, és a kis farkas megjelenik melletted, hogy segédkezzen.

A harcok ugyan alapvetően nem túlbonyolítottak, de egyfajta ritmus-t adnak a játéknak. A Neva által elérhető új képességek, mint a teleportálós dashes, frissítik a harcot és biztosítják, hogy ne váljon unalmassá. Az is fontos, hogy bár Alba csak három ütést bír el, a játéknak köszönhetően ezt soha nem érezzük igazán igazságtalannak, mivel minden jól megkomponált checkpoint és lehetőség ad arra, hogy újra próbálkozzunk.

Vizuálisan varázslatos

A játék legnagyobb vonzereje mindenképpen a lenyűgöző vizuális világ. A színek folyamatosan változnak, hogy kifejezzék az érzelmi állapotokat és a világ különböző hangulatait. Az egyes jelenetek tökéletesen megtervezett kompozíciók, szinte bármelyik pillanatot ki lehetne rakni egy poszterre. A tájak olyan szépséget sugároznak, hogy képesek vagyunk megállni egy-egy pillanatra és egyszerűen csak gyönyörködni bennük. Ez a látványvilág annyira összetett és mégis annyira tiszta, hogy könnyen elfelejthetjük, hogy egy videojátékot játszunk.

A zene szintén meglepően erőteljes. A lágy dallamok és a feszültséget fokozó hangok tökéletesen kiegészítik a látványt, és segítenek átélni a karakterek érzelmeit. Ha valamit, akkor Neva a leginkább akkor válik igazán magával ragadóvá, ha headsettel játszol – érdemes elmerülni benne teljesen.

Performance: Zökkenők a varázslat közben

A vizuális élményhez képest a Neva teljesítménye néha alulmarad. Nem túl durva a dolog, de előfordulhat, hogy néha be-be akadozik a játék, különösen a nyílt terepen, ahol sok minden történik egyszerre. Bár egyáltalán nem olyan drámai a dolog, mint más játékoknál, ahol teljesen megáll a játék, itt azért zavaró lehet egy kicsit, hogy a varázslatosan kidolgozott képi világ közepette elvész egy-két képkocka. Persze, nem az a végzetes probléma, de ha valaki igazán érzékeny a framerate-ingadozásokra, akkor érdemes más platformot választania.

Túl rövid? Talán, de nem feltétlenül

A játék végigkísérésére mindössze 5-6 óra szükséges, és bár igaz, hogy a világ tele van gyűjtögethető virágokkal, nem feltétlenül érzed úgy, hogy érdemes visszajönni, miután egyszer befejezted. De azt gondolom, hogy a Neva nem is akar több lenni, mint egy intenzív élmény. Ha megnézem, hány platformer próbál túl nagyra nőni, és milyen gyakran szenvednek a túlzott kitöltésektől, akkor igazán értékelem, hogy itt inkább arra mentek, hogy minden pillanatnak meglegyen a maga helye.

Értékelés: 9 / 10 - Egész jó