Night Slashers: Remake

Játékmenet – A zombik nem fognak megállni

A Night Slashers remake egy tipikus beat 'em up, ahol a játékosok egymás után püfölik a zombikat, vámpírokat, farkasembereket és egyéb rémségeket. A játék mechanikája a klasszikus receptet követi: három karakter közül választhatsz, mindegyiknek megvannak a saját mozdulatai, és a cél egyszerű: megtisztítani a pályát a hullámzó ellenséges hordáktól, majd legyőzni a bossokat. Az alap játékmenet nem változott, és ahogy a régi arcade játékoknál, úgy itt is a gyors, pörgős harcok a fő vonzerő.

Az új mechanikai újítások, mint a különböző támadások, új mozdulatok és a multiplayer kooperatív mód mindegyike szórakoztató, de egy idő után ugyanazokat a dolgokat ismételjük. Az új karakterek és a harci mozdulatok frissítőek, de nem hoznak igazán új dimenziót. Az egész élmény alapvetően ugyanaz, amit az eredeti kínált, csak most egy kicsit könnyebb lett a játék, és nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy ne legyen túlságosan frusztráló a haladás.

A vizuális átalakítás – Az igazi rémálom

Ha van valami, ami nem igazán működött, az az új grafikai stílus. A remake gyönyörűen rajzolt háttérképei és színes karaktermodellei hamar kinyitották a szememet, de amikor a shadow puppet-szerű animációkat megláttam, egyből vissza akartam térni az eredeti arcade változathoz. Az új karakterek mozgása túl sima, túl lifegés-szerű, mintha minden egyes animáció csak az alapképességek lefutása lenne, anélkül, hogy igazán élethűnek tűnnének. A karakterek és a háttér egyaránt olyan hatást keltenek, mintha flash játékokból emelték volna át őket, nem pedig egy 2020-as évek remake-jéhez illő dizájnt alkottak volna.

A változtatásokat segíteni hivatott retro szűrők sem hozták meg azt az élményt, amire számítottam. Valójában a szűrők inkább elrontották a látványt, mintha egy szándékos pixelesedés lenne a cél, de az eredmény inkább csak zavaró volt, mintsem szórakoztató. Az, hogy a szűrők nem látszanak valós időben, ráadásul a képernyőt fekete-fehérre változtatják a menübe lépéskor, még inkább erősítette azt az érzést, hogy itt valami csúnyán félrement.

A harc – Kevesebb ismétlés, több szórakozás?

A harcok a megszokottak: ütögetni kell az ellenségeket, miközben ügyelsz arra, hogy ne állj meg túl sokáig, különben rád fognak támadni. Az új mozdulatok, mint a szuper támadások, kifejezetten szórakoztatóak, és az egész játékmenet sokkal könnyebbé vált az új életmód-balanszoknak köszönhetően. Az egyszerűsített támadások és a gyors irányítással az élmény könnyedén pörög, de hamar megérzed, hogy ha túl sokszor végzed el ugyanazokat a dolgokat, a varázs elillan.

A harc tempója ugyan gyors, de akármilyen pörögjünk is rajta, a játékmenet nem ér fel ahhoz a régi szenvedélyhez, amit az eredeti játékok nyújtottak. A plusz karakterek és a támadásbővítések nem tudnak annyira lekötni, hogy a játék ismétlődő momentumaikat elfelejtsük.