Ha egy apró kis megjegyzést kellene tennem, akkor talán azt mondanám, hogy a *Dynasty Warriors* sorozat mindig is olyan volt, mint egy jól megírt akciófilm. Van benne minden: nagy csaták, karizmatikus hősök, és persze **számtalan ellenség, akiket ki kell írtani**. A *Dynasty Warriors 8: Xtreme Legends Definitive Edition* pedig végre a Switch-en is bizonyít, hogy a hírnév nem véletlen, és ha egyszer belevágunk, akkor bizony nem akarunk majd megállni.

A jó horror olyan, mint a rossz álom: nem attól üt, hogy ordít a képernyő, hanem attól, hogy *csendben* dolgozik benned. Az Uncanny Valley az első órájában ezt ijesztően jól érti. Olyan szépen pakolja egymásra a nyugtalanság rétegeit, hogy egyszer csak azon kapod magad: a semmitől is feszülten nézed a folyosó végét. Aztán valami furcsa, tervezési döntésnek álcázott önszabotázs miatt ez a gondosan épített feszültség szépen kifolyik a pixelek közül.

**Ha valaha is szeretted a ritmusjátékokat, de úgy érzed, hogy már mindent láttál, itt az ideje, hogy kipróbáld az *Aaero*-t, ami egy új szintre emeli a műfajt.** A játék, amit a DJ Hero és a Rez keverékeként lehetne leginkább leírni, nem csupán egy újabb akciójáték – hanem egy élmény, ami az érzékeidre hat. Szóval, mi az, ami igazán kiemeli az *Aaero*-t a többi ritmusjáték közül? Nos, ha te is szereted, hogy a zene és a játékmechanika egymásba fonódik, akkor ebben a játékban biztosan nem fogsz csalódni.

A *Super Hero Fight Club: Reloaded* már az első percben közli veled, hogy nem veszi magát komolyan – aztán pár meccsel később rájössz, hogy neked viszont nagyon is komolyan kell venned, ha nem akarsz öt másodpercenként porrá égni egy lángszóróban.