A **Unicornicopia** egy olyan játék, amelynek minden eleme úgy néz ki, mintha direkt azzal a céllal készült volna, hogy egyszerű és szórakoztató legyen. De a végeredmény inkább egy üres, színes zűrzavar, ami gyorsan unalmassá válik. Ha azt várod, hogy egy kis varázslatos egyszarvúval száguldj át a képernyőn, hát, akkor éppenséggel lecsúsztál a legtöbb élvezeti faktorról. Az egész játék úgy érzi magát, mintha egy hatéveseknek szánt interaktív mesét próbáltak volna felnőttek számára is elérhetővé tenni. De a célzás teljesen félrement.

A **Dreamwalker** tipikusan az a játék, amire ránézek, és azonnal beugrik: *„DSiWare, 2011”*. Nem azért, mert nosztalgikus lenne, hanem mert minden porcikáján érződik az a korszak, amikor egy ötlet még elég volt ahhoz, hogy „elmenjen” digitális boltban. Most viszont Switch-en találkozunk vele újra, és ez sajnos nem tesz neki jót.

Ha valaha is játszottál a *Overcooked*-dal, akkor pontosan tudod, mi vár rád a *Catastronauts* című játékban: totális káosz, pánik és egy igazán elborult szórakozás, amit leginkább akkor érhetsz el, ha van pár haverod, akikkel közösen mentheted meg a világot… vagy legalábbis a saját űrhajódat.

Mikor először felraktam a Go Vacation-t a Switch-re, az első gondolatom az volt: „ez vajon tényleg a Wii játékok új verziója, vagy csak egy kicsit túlárazott emlékfilm?” Az grafikai világ kifejezetten azt sugallja, hogy időutazásra készülök, és biztos voltam benne, hogy valahol egy Nintendo-branded távirányítót keresek majd. De nem, nincs szükség a Wii-mote-ra, csak a Switch öröklött HD rumble-jére, ami azért nem rossz, de biztos nem hozza meg ugyanazt az érzést. De mi van a játékkal? Mi van a nyaralással? És mi van azokkal az apróbb csalódásokkal, amik végül is jótékonyan formálják az élményt? Lássuk.